Megbízhatóbbnak tartják a magyarok a közösségi médiát, mint a tradicionális sajtót. A növekvő bizalmatlanságra számos sajtótermék leplezetlen részrehajlása is okot adhat, de a lengyel példa alapján van remény a helyzet kezeléséhez.

Magyarországon évek óta tartósan nő azoknak a száma, akik aggódnak a médiaszabadság helyzete miatt. Az aligha meglepő, hogy nagy eltérések mutatkoznak pártpreferencia alapján: míg a Fidesz-szimpatizánsok 44 százaléka félti a sajtó szabadságát, az ellenzéki szavazók körében ez az arány 94 százalék.

... A közvetlen kommunikáció kiiktatja az újságíróknak azt az "idegesítő" szokását, hogy kérdéseket tegyenek fel, és elemezzék az állítások hitelességét, rávilágítsanak az ellentmondásokra. Hosszú távon pedig olyan véleménybuborékokat alakítanak ki, amelyek között alig van átjárás, és amelyeken belül csak a közösség értékítélete számít, nem a tények.

... Ebben a zajban kellene a polgároknak teljesíteni annak az igényét, hogy egy független szereplő ellenőrizze számukra a tényeket, és kontex­tusba helyezze az állításokat akkor is, ha ennek eredménye ellentétben áll az olvasó meggyőződésével.

A politikai erők abban érdekeltek, hogy a média hitelét rombolva elvegyék szimpatizánsaik kedvét a tájékozódástól. Ebben pedig a magyar pártok élen járnak: az unió tagállamai közül itt a legalacsonyabb a bizalom az újságírók iránt. Ezt az adatot azonban nem szabad kizárólag a politikára fogni, mert a médiának is önvizsgálatot kell tartania, vajon képes-e objektív, minőségi tartalmat előállítani? Az újságíróknak folyamatosan dolgozniuk kell ezen, hiszen a hatalmi helyzetének felismerésével annak is tudatában van, hogy minden kérdés, utalás, keretezés bizonyos irányba vihet el egy írást, interjút.