'Most, midőn hazánkban el van ismerve a börtönkönyvtárak jótékonysága szükséges, hogy ezek használatánál alkalmazandó elvekről szóljunk.
Minden erkölcsi javitás tényezői között első helyen áll az olvasmány. A gondosan kiválasztott könyvek olvasása által uj és jobb eszmevilágba vezéreltetik a fegyencz, abban szórakozást és oktatást talál, reá öntudatlanul tapad a jó gondolat és ennek folytán az egyik a másikhoz sorakozik és javul anélkül, hogy sejtené, ez az igazgatási teendőket is könnyiti. Könyv nélkül a magánzárkarendszer merénylet volt a fegyencz szelleme ellen, mig most ez a l e g b ö l c s e b b t a n á c s a d ó ez a legerkölcsösebb társ, mely elviselteti a magányosságot. De a közös fogságban is a fecsegök és gonoszkodók tervezetei között jobb gondolatokra vezeti a fegyencz eszmejárását és a lármás társaságból elvezérli és megóvja a rosz példáktól a szájhősök mérges befolyásától. Szükséges azonban egy különös könyvtár a müveltebbek s az intézeti hivatalnokok számára, mert kell, hogy az utóbbiak is a fegyintézeti ügyek mezején gyüjtött tapasztalások előmozditását és felvirágoztatását czélzó uj eszmékkel és intézményekkel megismerkedjenek. De az olvasmány által eléretik azon czél is, hogy a hivatalnok a város zajos életétől a különben is rendesen távol eső hivatali magányban jól érzi magát s a hasznos, szivet és észt képező könyvek között mulattató és vidámitó szórakozást talál.
A fegyenczek számára nemcsak vallásos, hanem ismereteket tárgyazó gyakorlati szakkönyvek is választandók, fősuly fektetendő a szivreható népies irályban irt vidámitó könyvekre, mert hangsulyozni kell, hogy csupa vallásos könyvek nem vezetnek czélhoz. ...'