Amikor 2004-ben a Google bejelentette könyvdigitalizálási programját, akkor még senki sem sejtette, hogy ezzel a gesztussal egy új tudományág születik. Az NGram Viewer link (a 2010-től szabadon elérhető eszköz) egy keresőmotor a múlt szövegeiben, amely révén két évszázad gondolkodását elemezhetjük példa nélküli részletességgel. Jean-Baptiste Michel és Erez Lieberman Aiden vezetésével a Harvard és az MIT kutatói 2011-ben publikálták az első átfogó tanulmányt a Science folyóiratban. Culturomics néven egy új kutatási módszert mutattak be, a kvantitatív kultúratörténetet. A digitalizált korpusz (360 milliárd szó angolul, több száz milliárd további szó más nyelveken) olyan adatbázist jelentett, amely minden korábbi nyelvészeti gyűjteményt eltörpített.

A kutatók például megmérték, hogy bizonyos rendhagyó igék (mint a burnt vagy a learnt) milyen ütemben adják át helyüket szabályos társaiknak (burned, learned). Érdekes módon azt találták, hogy minél ritkább egy ige, annál gyorsabban szabályosodik, vagyis a nyelvi memória egyszerűen nem őrzi meg a ritka szavak rendhagyó formáit.

A nyelvi változások mellett a kulturális jelenségek dinamikáját is vizsgálták a kutatók. A hírnév terjedésének vizsgálata az egyik leglátványosabb eredmény. A kutatók nemcsak azt mutatták ki, hogy napjainkban gyorsabban lehet híressé válni (az említési gyakoriság csúcsát átlagosan 75 százalékkal rövidebb idő alatt érik el az emberek, mint egy évszázaddal ezelőtt), de azt is, hogy a hírességek felezési ideje (milyen gyorsan veszítenek az érdeklődésből) drámaian lerövidült. A jelenség mögött a médiaforradalmak állnak, a tömegmédia megjelenése, majd a televízió, végül az internet egyre gyorsabbá teszi az információáramlást, de egyúttal egyre rövidebb időre juttat figyelmet egy-egy személynek. A XIX. század híresei évtizedekig megmaradtak a köztudatban, a XX. század második felének sztárjai néhány év alatt kikoptak a közbeszédből.