A centrum-periféria elméletet nem szakmákra, hanem országokra fogalmazta meg Immanuel Wallerstein, de senki nem tiltja meg, hogy elképzeléseit más dimenzióban is értelmezni lehessen. Szakmánkban látjuk, hogy a társadalmi áttörések nem köreinkből indulnak, hanem inkább vonzáskörzetünkből. Pl. az internet, mint információs eszköz. Informatikus könyvtáros szakon 30 évet az is tanultuk, hogy az internet nem a könyvtárosok világa. Ahogyan most is találkozhatunk a mesterséges intelligenciával kapcsolatos lenéző vagy tartózkodó könyvtárosi viszonyulással is. Az információs szektorban tehát vannak jelentős áttörések, melyeket előbb-utóbb a könyvtárosok is használnak. Éppenúgy, mint a (könyvtár)használók. Mely által egyre kevésbé függenek a könyvtártól. Túlontúl nehézkesek vagyunk ahhoz, hogy a folyamatok élére álljunk. Ehelyett valamekkora lemaradással követők vagyunk.

Ahhoz, hogy a könyvtári innováció erőre kapjon, s elkerülje a közepes fejlettség csapdáját (vö.: link ), két dologra van szükség:
- a képzettségi szint emelésére
- a szakmai információmegosztás radikális javítására.

Kérdés persze, hogy a társadalomban uralkodó kedvezőtlen folyamatoktól mennyire függetlenítheti magát a könyvtár. (Ha valaki arra vállalkozik, hogy megreformálja a felsőoktatást, tulajdonképpen azt mondja, hogy ki akarja vonni a társadalom többi részének a működési logikája alól; ld.: link ) Feltehetően a könyvtár is hasonló cipőben jár: semennyire nem vonhatja ki magát a negatív hatások alól. Esetleg könyvtárvezetők húzhatnak valamelyest védőhálót könyvtáruk felé. Amely még inkább kiemeli személyes felelősségüket és vezetői minőségük szintjét.

Mivel az illiberális-neoliberális gazdaságpolitikában a segítő- és támogatószakmák különösen alulértékeltek, gyenge főnök esetén (vö.: Főnöke miatt mond fel a legtöbb munkavállaló link ) a már csak a szakmán kívüli alacsony szintű versenyképesség vagy a személyes elhivatottság tartja a munkatársakat pozíciójukban. (MG)