Szász Máté neurobiológus link :
- Amikor olvasunk, az agyunk az írott képből csinál hangot. Ez az én belső hangom, és a saját hangomon szól. Vagy pedig, hogyha más szereplők vannak, [esetemben pl.] női szereplők, akkor elképzelek hozzá egy hangot, és amögé elképzelem az ő karakterüket, a cselekményt meg a háromdimenziós teret. Tehát, amikor megkérdezik, hogy emlékszel-e valamire a jó rég olvasott Monte Cristoból, akkor képi élményeid lesznek a börtöncellájáról, hogy hogyan néz ki. Pedig hát a szövegre nem emlékszel. Csak a generált modellre emlékszem. Általános szabály a neurológiában, hogy az általad generált élmény sokkal mélyebben rögzül, mint a kapott élmény. Ezért van az, hogy ha filmen nézem meg a Monte Cristót, kevésbé fog rögzülni bennem. Mert készen kaptam, és nem a sajátom, tehát nem érzem magam annyira közel hozzá. Amikor olvasol egy történtet, azért kerül annyira közel hozzád, mert a te képzeletedben megjelenő képek a te saját emlék nyomaidból vannak morzsánként összerakva.

Amikor pedig azt olvasom, hogy repülő csészealj, akkor az emlékeimben az általam látott nagyifajta csészeajak jelennek meg, mert én azt tudom elképzelni. Ugyanis nem nagyon tudunk elképzelni olyan dolgot, amit korábban nem láttunk, viszont amit odaképzelünk, az egy saját internalizált élmény, és ezért nagyon mélyen rögzül. És minél jobban eltávolodunk ettől, annál kevésbé marad meg az emléknyom.

A hangoskönyvnél egy lépés kimarad; a vizuális jel [azaz betű] akusztikussá alakítása, mert készen hallod azokat a hangokat, és így picit gyengébb lesz az emléknyomképző hatás. Ezért nem is érint meg annyira, mint egy könyvet olvasásánál. Ha a szereplőnek fájdalma van, akkor az agyamban a fájdalompályák aktiválódnak, tehát azt sajátomként élem meg. Ezért tudnak az emberek sírni egy könyvön. Egy rádiójátékon szerintem sokkal nehezebb sírni. Nem tudod annyira közel érezni magadat hozzá, mert másnak a hangján hallod. Az olvasásban pont ez a csodálatos: semmilyen más módon nem tudsz ennyire mélyen közel kerülni a történethez. Igazából ez egy biztonságos szimulációja az életnek: mert te magad nem tudsz megsérülni.

Kutatás volt: előbb elolvastad a Monte Cristót regényben és utána megnézted a filmet. Melyik lett erősebb nyom, amit olvastál könyvben, vagy a film? (...) - Az olvasás során lett egy nagyon erős emléknyom a képzeletedben. Ám ha megnézed filmen, az automatikusan felülírja a karakterek arcát, a hangját, a viselkedését, a ruháját, mert készen kaptad. A vizuális jel a vizuális agykérgi területeken annyival nagyobb amplitúdó jelet alakít ki, hogy azonnal fölülírja a könyvben olvasottakat alapján elképzelteket, így utána már nem is emlékszel rá.