Az 1990-es évek könyvtárépítési gyakorlata a nagy vagy hatalmas méretű tereket tartotta elsődlegesen fontosnak. Az egy helyre történő központosítás volt a politikai és építészeti elv egyaránt. Az ilyen szervezésű könyvtárak működtetése fároszként világított az adott város és környezete kulturális tevékenységében. Egy minisztériumi program keretében 12 ilyen BMVR (bibliothéque municipale á vocation régionale), vagyis 12 regionális feladatkörű városi könyvtár épült mintegy 150 ezer négyzetméternyi összterületen.
A gyakorlat hamar bebizonyította, hogy ez a fajta központosítás a kisebb településeken, elővárosi kerületekben élők igényeit nem tudja maradéktalanul kiszolgálni. Ezért a francia minisztérium 2003-tól elindította a 'ruches', 'méhkaptár' elnevezésű könyvtárépítési programját, melynek fő célja volt, hogy annak a 36 ezer kisvárosnak, településnek a lakói is információhoz jussanak, akik nem rendelkeztek nagykönyvtárral.
Az e könyvtárakban végzett minőségbiztosítási és olvasói felmérések világítottak rá arra az érdekességre, hogy ezeknek a kisebb könyvtáraknak a szervezettsége, ellátása néha sokkal jobb, mint a központi könyvtáraké. Sok esetben sokkal fejlettebb és hatékonyabb szolgáltatásokat nyújtanak, mint nagy társaik. Sokkal jobban alkalmazkodnak olvasóik igényeihez, eredetibb ötletekkel szervezett foglalkozásokkal teszik színessé könyvtáruk életét, ami azért fontos, mert napjainkban a költségvetési megszorítások minden könyvtártípust erőteljesen érintenek. (ref.: Pajor E.)