A 2026-os Számítógépek a könyvtárakban (Computers in Libraries, CIL) konferencián a könyvtárak jövőjéről tanácskoztak. A résztvevők cédulákra írták fel főbb megállapításaikat. Ezek szerint...

1. Közeli jövő (2027-ig) - azonnali nyomás és túlélési üzemmód. A könyvtárak legégetőbb kihívásai a finanszírozási gondok, a cenzúra, a leépítések, a csökkenő írástudás és a politikai nyomás, miközben az AI inkább újabb teherként jelenik meg egy már amúgy is túlterhelt rendszerben. Az AI tehát nem ígéretként, hanem újabb stresszfaktorként bukkan fel a mindennapi működésben.
2. Középtáv (2028-2031) - szerkezeti átalakulás és új szerepek. A fókusz az infrastruktúra, a hozzáférés és a tudás feletti kontroll átalakulására kerül. Megjelennek a privát tudástárak, a viselhető eszközök és az AI-alapú keresés-értelmezés, miközben a könyvtáraknak egyre inkább a hitelesítés, a kontextusadás és a tudásvédelem felé kell elmozdulniuk. Az AI a tartalmak feltárásának és értelmezésének kulcsszereplőjévé válik, ami új szakmai feladatokat hoz magával.
3. Távoli jövő (2032-2036) - társadalmi és etikai kérdések előtérben. A jövőkép egyszerre sötét és reménykeltő: felmerül a megfigyelés, az AI-vezérelt leépítések, a társadalmi szétesés és az olvasás gyanússá válásának kérdése is, ugyanakkor megjelennek a közösségi ellenállás formái, a fizikai könyvek visszatérése és a könyvtár, mint emberközpontú menedék. A technológiai automatizáció és az emberi jelenlét közötti feszültség válik meghatározóvá.

A három időhorizont tanulsága, hogy a technológiai fejlődés - különösen az AI - nem különálló jövő, hanem a politikai, gazdasági és társadalmi nyomásokkal együtt formálja a könyvtárak szerepét és mozgásterét. (Copilot; Szabó Eszter)