Egy KIT-olvasónk levele:
- Lassan csapdahelyzet áll elő, amely a közkönyvtárakra és az ott dolgozókra végzetes lehet.
1. Az alacsony bérek miatt eleve nem vonzó a pálya, semmilyen szinten. Így - bármilyen durván hangzik, de - aki könyvtárosnak áll, az vagy nagyon elkötelezett, vagy másra nem alkalmas. Mert ha egy áruházi árufeltöltő másfélszer annyit keres, akkor egy pálya és életkezdőnek mi lehet az érv? Mert én nem látok.
2. Az alacsony bérek miatt a jelenlegi dolgozó réteg is lassan feladja. A nyugis állás már nem érv, ha üres a hűtő. Ahogy nemrég fogalmazta meg valaki nekem: könyvtárosnak luxus lenni.

Aki marad az azért marad, mert mindjárt itt a nyugdíj, nem ért máshoz, a társa jól keres, örül ha van munkája ami nem közmunka. Vagyis a megmaradók kis százalékára lehet azt mondani, hogy jó szakember. A többiek... Nos olyanok amilyenek. Emiatt tovább csökken a minőség, a szolgáltatások és az olvasók száma. Kezdetben persze a maradék többet fog dolgozni (vagy még többet kamuzni) hogy az ő bére állása megmaradjon. De igazából egy idő után már csak egy látszat marad.

Az állam működteti a rendszert, mert anélkül még Ázsiában is barbároknak néznének nemhogy Európában. Az önkormányzatok szenvednek, de nem tudnak mit csinálni ezért minimálba tolják. A lakosság 80%-át meg amúgy sem érdekli, hisz nem jár könyvtárba.

Más feladatot meg nem tud átvenni. A közösségi hely is inkább a parasztvakítás kategória. Hisz gyakorlatilag ugyanazoknak szervez mindent, akik amúgy is olvasók.

13 éve nem volt érdemi béremelés. Ezt a szakma - mindenkit beleértve - simán lenyelte. Mostanra a pályakezdő felsőfokú könyvtáros fizetésének 500.000-nek kellene lenni. A pedagógusok melletti kiállás egy online petícióra futotta.

A Concorde-effektus azt az emberi viselkedést jelenti, amikor csak azért ragaszkodunk (káros módon) valamihez, például egy vállalkozáshoz, mert már pénzt, időt és energiát öltünk bele. Nevezik még az elsüllyedt költségek tévedésének (sunk-cost fallacy) is. Elméletem szerint a könyvtárosokra még talán ez is érvényes lehet.

Én legalábbis 5-6 éven keresztül mindig megmagyaráztam magamnak, hogy miért maradok. A Covid meg további 2 évig ráerősített hogy milyen jó hogy maradtam, mert... Most viszont azt gondolom, hogy lett volna jobb döntés is.