Illusztráció: "Genevieve Aliquot egy könyvvel elgondolkozva", Françoise Gilot, 1942 link
- Az a pillanat, amikor az ember felemeli a fejét az olvasásból és elgondolkodik. Tekintete látszólag a semmibe réved. Összeveti az olvasottakat az eddig megélt dolgokkal, és akár olyan fogan meg agyában és / vagy szívében, amely az olvasottaknál és a korábbi tapasztalatoknál is több.
Amiért érdemes olvasni. Amiért érdemes volt gyűjtögetni az eddigi tapasztalatokat. Az sem lep meg, ha az inspiráló Szentlélek jut e ponton valakinek eszébe.

A nő meztelen, tehát nincs rajta védelmező ruha, melyet értelmezhetünk úgy: "védtelen", nyitott a befogadásra, arra, amit éppen olvasott. E nyitottság nélkül, azaz elég bátor ahhoz, hogy az olvasottak értelmében újra átgondolja, újra értelmezze eddigi gondolatait, nem képzelhető el az, hogy új gondolatot, értéket állítson elő.
A könyvtárosnak, aki adott esetben a nyomtatott, elektronikus, képi stb. forrást biztosítja a befogadó számára, az értékteremtés érdekében e funkciójánál többet kell kínálnia. Többet, mint a dokumentum.
Olyan környezetet kell teremtenie, melyben a többre vágyás lehetősége, igénye, megvalósulása lehetővé válik.
A gyakorlatban: inspiráló és kiszámítható helyszín, befogadó közösség, gondolatok cseréje, provokálása, kibillentés az egyensúlyból, vagy éppen annak visszaállítása; lehetőség az adott "dokumentumon" való túllépésre, az új érték előállítására, azaz nem puszta dokumentumszolgáltatás, hanem az olvasó, használó akár meg nem fogalmazódó, legmélyebb céljainak szolgálata.

Ne féljünk attól, hogy az olvasó nem tér vissza az olvasáshoz. A könyvön nyugtatja kezét, készen arra, hogy akár újraolvassa az elrugaszkodást okozó, azt lehetővé tévő szöveget, vagy hogy továbbhaladjon a korábban megfogalmazott gondolatmenete szerint. Kilépve, majd visszalépve újból és újból. (A Műcsarnokbeli kiállításon a képet nem lehetett becsillanás nélkül fotózni. Amely így utalhat arra, hogy a jelenet maga is egy nálánál szélesebb kontextus része.) (MG)