Az ismertetett anyag múzeumi dolgozókról szól, de erős a könyvtári áthallás is (MG)
- Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül összegzem, hogy mit tehetünk a kiégés egyes fázisaiban - előre bocsátva, hogy minden fázisban építhetünk a korábbi lehetőségekre, vagy a korábban megcselekedettek folyományaira:
1. Idealizálás
2. Realizmus
3. Stagnálás, kiábrándulás
4. Frusztráció
5. Apátia, fásultság.
Részlet a 3. pontból: Ez az a fázis, ahol a saját lendületünk, energiánk kevés, ahol szeretnénk meríteni más forrásból. Ebben a szakaszban ezt még viszonylag könnyen meg is tesszük. - Ha észrevesszük hát, hogy hiányzik az elismerés, vagy akár annak a nyugtázása, hogy tudják, hogy végzem a munkámat, kérjünk visszajelzést! Ezt több szinten megtehetjük: kérhetünk visszajelzést például a felettesünktől. Feltehetünk konkrét kérdést (szem előtt tartva, hogy megerősítésre vágyunk - ezt ki is lehet mondani), pl. a főnökünkhöz: Milyen pozitív hozadékát látja a munkánknak a szervezeti egység/szervezet szempontjából? Milyen feladatvégzés, tevékenység az, amivel elégedett volt, s amiben ezért a jövőben is számít rám? Miután több mint tíz évet töltöttem el a hazai múzeumi világban, megtapasztaltam, hogy az értékelő beszélgetések, visszajelzések hiánya milyen sok bizonytalanságot hagy a munkatársakban, és mennyire elkedvtelenítő. Vegyük kézbe a kezdeményezést!
Magyarországon a múzeumi szférában nem lesz felülről jövő megoldás. A helyzet régóta ezt igazolja. Ugyanakkor különféle múzeumokban végzett projektekben, a munkatársakkal folytatott rövidebb-hosszabb beszélgetések során megbizonyosodtam arról, hogy a szakmabeliek ki vannak éhezve az útmutatásra, a konkrét irányokra, az együttműködésre, a bevonó, partneri működésre, a magasabb szintű szervezeti tudatosságra - ahogy az egyéni tudatosság szintje is egyre magasabb. A legtöbbször kifogásként emlegetett közalkalmazotti bértábla mellett más mozgatórugónak is lennie kell, hogy még mindig kitartanak a kollegák.