Javasolt lenne a vezetőknek feladni a részletekbe menő irányítást (mikromenedzselést) a munkatársak bátorítása érdekében. Ez viszont nehéz lehet számukra. A kulcs, a konfliktushelyzet felismerése és a változtatás. Gyakori könyvtáros-panasz, a folyton beavatkozó vezető, aki megmondja, mit kellene csinálni, soha nem mutatva elismerést. Ez sérti a dolgozókat és csökkenti az elkötelezettséget. Gyakran a vezető nem veszi észre, mekkora kárt okoz.
A vezetőknek sokszor kérdezni kell, de nem mindegy, a szándék. Valóban magasabb hatáskörébe tartozik a kérdés? Stratégiai fontosságnál érdemes beavatkozni, egyébként nem. Ez a delegálástól való félelem jele. Vélelem, hogy senki nem tud olyan jól dolgozni, mint ő. Rá akar látni minden csapatra. Önbizalmát növeli, ha "megmentheti a napot".
Egy jó vezető elfogadja, hogy a dolgozók jól fogják végezni munkájukat, jó döntéseket fognak hozni. Ha mégsem teljesen elégedett, akkor irányt mutat, támogat. Felelős, megbízható felnőttként kezeli beosztottait. De ha valaki nem ad bizalmat, akkor hogy várhat bizalmat? A főnöki attitűd miatt a munkatársak félgőzzel fognak dolgozni, várva, hogy a főnök majd megmondja, mit kell tenni. A helyzeten négy stratégia változtathat:
1. Túllépni a nárcizmuson, hogy nélküle semmi nem sikerülhet. A pozitívumra kell gondolni, hogy valami jól is sikerülhet, ha nem avatkozik be.
2. Készíteni kell egy teendő-listát, és kihúzni róla a kevésbé fontos feladatokat. Ha majd a könyvtárosnak segítség kell, akkor kérdezni fog.
3. Azt mondd meg "mit" kell tenni, ne azt hogy "hogyan".
4. Fókuszálj a pozitív kimenetelre vezetői támogatással, az irányítás helyett. (ref.: Habók Lilla)