A Science főszerkesztője, Holden Thorp: "A Facebook már olyan hatékony munkát végezhetett abban, hogy a vágyaikat kielégítő feedhez szoktassa a felhasználókat, hogy azok már megváltoztathatatlanul szegregálódtak."

Petter Törnberg, aki a közösségi média, a politika és a mesterséges intelligencia határait vizsgálja: nem az a baj a közösségi médiával, hogy buborékba terel minket és elzár a különböző véleményektől, hanem épp az, hogy összekapcsolja az embereket. Az internet előtt ugyanis a fizikai térben, lokálisan osztódtak csoportokra az emberek, mindenféle társadalmi mutató alapján, ami kevesebb lehetőséget adott a politikai-ideológiai konfliktusokra: lehet, hogy Sanyi fideszes, Kornél pedig baloldali, de ha mindketten nagy fradisták és szeretnek horgászni, ráadásul a gyerekeik is egy osztályba járnak, szívesebben félretették a pártpolitikai nézeteltéréseiket, mint ha csak egy profilkép és egy név lennének egymásnak a Facebookon, akiről semmi mást nem tudnak, és csak egymás túlfűtött kommentjére reagálnak. Ha valakinek csak az oltásellenes posztjaival találkozunk online, miközben mi büszkén beadattuk a covid boostert is, az első pillanattól olyan ideológiai törésvonal alakul ki, ahol aztán már nem számít, hogy éppen mindkét oldalon szerető férj, családapa és megbízható munkaerő áll, akiknek még a zenei ízlésük is hasonló, és jót tudnának beszélgetni a 80-as évek magyar filmjeiről is - a kezdeteknél eldől, hogy egymás esküdt ellenségei, akiknek élni sincs joguk, csak mert egy dologban nem értenek egyet.

Az interakciók azért fontosak a Facebooknak, hogy legyen miből megállapítani, milyenek a felhasználók, mit szeretnek, hova sorolják magukat - vagyis milyen hirdetéseket lehet rájuk hatékonyan targetálni. Ahogy Törnberg mondja: "Ezért van minden önkifejezésként keretezve. Ez egy identitásalapú politikát eredményez, ami pontosan olyan környezet, amilyet akkor teremtenénk, ha növelni akarnánk a polarizációt."