A tárgyban végzett felmérésre vegyes válaszok érkeztek:
anekdotikus visszacsatolás; olvasótermi forgalom; kiállításlátogatók adatai; jegyeladások; hagyományos kérdőívek; interjúk; dokumentumkérések és -előkészítések száma; digitális felületek mutatói; médiamegjelenések és közösségimédia-analitika; publikációkban mérhető hivatkozások; jövőbeli kutatások ösztönzése.
Volt, aki szabadon hozzáférhető értékelőrendszereket használt (pl. Making Digital Work - Arts Council England), de az ISO 16439-es szabványt (Információ és dokumentáció. Módszerek és eljárások a könyvtárak hatásának felmérésére) nem említették a válaszadók.

A tapasztalatok szerint a különgyűjtemények a kapcsolatrendszerüknek köszönhetően jellemzően inkább tudatában vannak a belső, az intézményen belül kiváltott, mint a külső projektekre gyakorolt hatásoknak. Utóbbiak felkutatása sokszor nem hatékony. Végkövetkeztetések:
1. a hatás elektronikus mérési eszközeinek alkalmazása, együttműködésben más (pl. informatikai) részlegekkel
2. módszerek kidolgozása a publikációkban való hivatkozások begyűjtésére, különösen külső projektek esetén
3. a közös nyelv és szabványosított megoldások keresése (pl. repozitóriumokra való szabványos hivatkozás)
4. a "civil" és a tudományos szférára gyakorolt hatás elkülönített mérése, különös tekintettel a hosszú távú hatásokra.
Mindezek mellett elengedhetetlen, hogy a könyvtárosok szakértelme és bővülő feladatköreik is nagyobb hangsúlyt kapjanak, amihez a digitális kompetenciák fejlesztése és a kutatásokba, kutatási tervekbe való bevonódás is szükséges. (A különgyűjtemények és archívumok hatásának mérése a digitális korban: lehetőségek és kihívások; ref.: Szabó P.)