Az új gazdasági modell legtalálóbb és legösszeszedettebb leírása miatt korunk Karl Marxának is nevezett Shoshanna Zuboff, a Harvard Egyetem professzora 2019-es könyvében azt írja, a megfigyelési kapitalizmus alapjaiban különbözik a kapitalizmus eddigi formáitól, más benne a termék, mások a fogyasztók, és máshogy viselkedik a tőke. A Google vagy a Facebook felemelkedése és szolgáltatásaik ingyenessége jól mutatja be a modellt. Bár az utóbbi években szinte közhelyszerűen terjedt el az egész világon az axióma, hogy ha valami ingyenes az interneten, akkor a fogyasztó maga a termék, de Zuboff szerint a valós helyzet ennél sokkal dermesztőbb, a megfigyelési kapitalizmusban a fogyasztó ugyanis nem termék, hanem nyersanyag, erőforrás. ...
A megfigyelési kapitalizmus a középkor óta (vagy talán soha) nem tapasztalt különbséget hoz létre az információhoz való hozzáférésben a megfigyelők és a megfigyeltek között, annak ellenére, hogy az internetnek elvileg épp az információhoz való hozzáférés különbségeinek eltörléséről kellett volna szólnia. A felhasználók nemcsak kevesebbet tudnak, a világról és néha még saját magukról is, mint a megfigyelők, hanem sokszor már arra is képtelenek, hogy megértsék és kikérjék maguknak ezt a hatalmas egyenlőtlenséget. Ez már az az állapot, amit Émile Durkheim francia szociológus A társadalmi munkamegosztásról című, 1893-as értekezésében abnormális vagy patologikus munkamegosztásnak és extrém hatalmi egyenlőtlenségnek nevez. Durkheim szerint akkor alakul ki ilyen, ha egy társadalomban az egyes csoportok között keletkező egyenlőtlenség olyan hatalmas, hogy már magát a konfliktus felismerését és megélését is lehetetlenné teszi.
A 21. században az embert már nem is informálják arról, ha épp egy kísérlet alanya, maximum csak drukkolhatunk, hogy mi is jól járjunk a dologgal.