2002-ben közölte a Budapesti felhívás, hogy "Egy régi hagyomány és egy új technológia találkozásából egyedülálló eredmény született a köz javára. A régi hagyomány lényege tudósok hajlandósága arra, hogy kutatási eredményeiket szakfolyóiratokban térítésmentesen közreadják, hogy az érdeklődőket és tudóstársaikat tájékoztassák; az új technológia pedig maga az internet. Ezek együtt teszik lehetővé [...] a lektorált folyóirat-irodalom elektronikus terjesztését, és a tudósok, oktatók, diákok és más érdeklődők számára a teljesen szabad, korlátok nélküli hozzáférést az egész világon." ... Mi történt 2007 és 2016 között? Már 2008-ban megjelent a Springer a nyílt hozzáférésben a BMC felvásárlásával, majd Macmillan és az Elsevier. Ezt a fejlődést kritizálta a Finch-jelentés, mely a kutatástámogatás számára az arany modellt javasolta; ez volt az első ajánlás a témában, mely a brit, a német és az uniós kutatástámogatásban is megvalósult. Nem rögzítették az APC felső határát, viszont a támogatott publikációkat a Creative Commons szabad licenc (CC-BY) alatt kellett közreadni. Ez a kényszer a leleményes kiadókat könnyen szerzett nyereséghez juttatta. A nagy üzletet azonban az OA-konzorciumok jelentették. A nyílt hozzáférés előkelő és jövedelmező lett - elsősorban a kereskedelmi kiadók számára, ugyanakkor zárt ajtók mögött döntöttek fontos kérdésekről, és a lejárató kampányoknak sem lett vége. (Nyílt hozzáférés: mérleg 15 évvel a Budapesti Nyilatkozat után; Murányi L.)