Az Oroszországot és Putyint is jól ismerő kémfőnök soha nem látott húzással próbálkozott a háború előtt. A támadást ugyan nem sikerült megakadályozni, de az orosz számítások egy részét így is keresztülhúzta, miközben a váratlanul kemény nyugati választ is előkészítette.
A hírszerző ügynökségek működésének alapeleme, hogy nem túlzottan kedvelik a nyilvánosságot, a szerzett információkat legfeljebb eldugott hátsó szobákban osztják meg az arra illetékesnek és érdemesnek gondolt személyekkel. Ehhez képest a CIA a háború előtti hónapokban az orosz készülődésről, Putyin szándékairól összegyűjtött információinak jelentős részét a világ elé tárta.
Az erről szóló döntést a jól értesültek szerint maga Biden hozta meg, de más magas rangú hírszerzők mellett Burns is a szorgalmazói között volt. Nagy munka volt kidolgozni azokat a metódusokat, amelyek alapján szigorúan titkos minősítésű anyagokat lehetett nyilvánosságra hozni, illetve a szövetséges államokkal megosztani anélkül, hogy például veszélybe sodorták volna az ezek egy részét szolgáltató forrásokat.

Amikor a nemzetközi közvélemény először szembesült azzal, hogy az amerikai hírszerzés szerint Putyin bizony valóban háborúra készül, sokan nem hittek a bizonyítékoknak, mások egyenesen úgy gondolták, manipulációról van szó. Azért ahogy gyűltek az adatok és bizonyítékok a gyülekező orosz csapatoktól kezdve a tervezett ukrán bábkormány tagjainak nevein át a támadásra ürügyként tervezett "hamis zászlós" akciók tervéig, egyre többen kezdték komolyan venni a figyelmeztetést.
A háborút, mint tudjuk, nem sikerült megakadályoznia Burnséknek. Mégis elértek fontos eredményeket. Egyrészt megzavarták az orosz készülődést, illetve megakadályozták azt, hogy Oroszország saját lakossága, illetve a világ közvéleményének nagyobb része előtt hitelesen előadhassa, hogy egy ukrán támadásra válaszul zúdította rá katonáit szomszédjára. Mivel a készülődést "élőben" nézhette végig a világ, ezt már kevesen hitték volna el.