Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter a kulturális dolgozók közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető törvényjavaslathoz készített indokolását olvasva az ember hosszan elmerenghet azon, hogy hova jutottunk.
... De senki nem vizsgált semmit. Se horizontálisan, se vertikálisan, se sehogyan sem. Ha ezt megtették volna, akkor az indokolás sem lenne ennyire szakmaidegen és semmitmondó. Ehelyett kilöknek minden intézményt és minden embert a munkaerőpiacra, ahol verseny van. Csakhogy az alkotmányban is előírt kulturális alapellátás - amelynek többek között a nincsteleneket is el kellene érnie - nem versenyképes. Ez a parányi bökkenő. Illetve az is, hogy lehetne versenyképes, csak nem teszik azzá.
Tessék, hirdessék meg a főváros huszonhárom kerülete könyvtári ellátásának a feladatát, írják ki versenytárgyalásra a nemzet múzeumi kincseinek vagy összes okiratának őrzését, gondozását, gyarapítását, kutatását, nyilvános bemutatását, illetve tánccsoportok, kórusok, nyugdíjasklubok és sok egyéb közösség fenntartását. Mi meg fogjuk mondani, hogy mennyiért vállaljuk, csakhogy annak az egy ötödét sem fogja a magyar költségvetés megfizetni. Akkor meg miről beszélünk? Ezen a területen ma és itt nincsenek komoly pénzek, Magyarországon a szponzorálásnak harminc év alatt sem sikerült kinőni a gyermekcipőjét. És ha az állam sem adja meg a kor színvonalán való működéshez szükséges összeget, akkor miből versenyezzünk?
Egy országos közszolgáltatási ág a szaktudásnak, a jogszabályoknak, a gazdálkodásnak, a működési módoknak az összetett rendszere. Magyarországon az érintett szakterületeken ez a rendszer a közintézményekre és a közalkalmazottakra épül, ha minden meggondolás és az új struktúrák elősegítése nélkül kivesszük egy döntően fontos elemét, akkor azzal kárt okozunk, nagy kárt.