A szerzői kiadás hívei előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a nyugati sikerlisták élén számos self publishing könyv szerepel -- de itt megint befigyel az apró betűs rész. Ugyanis vagy olyan művekről van szó, amiket a szerzői kiadást követően megvett egy nagy kiadó és befuttatta azt -- vagy olyan szerzőről, akiből valamelyik nagy kiadó csinált piacképes árucikket, és miután felkerült a sikerlistákra, önállósodott és saját kiadót kreált.
Ahhoz, hogy egy könyv itthon látszódjon a boltokban, legalább 5000 példányban le kell nyomtatni. Erre jön rá a reklámköltség. Az e-könyvvel persze megspórolható a nyomdaszámla, de ezzel egyidejűleg láthatatlanná válik a könyv is. Ma kb. 7000 magyar nyelvű e-könyv van kereskedelmi forgalomban, ami szinte semmi, de ahhoz bőven elég, hogy bármely kiadvány eltűnjön a kínálatban. Ahhoz, hogy észrevegyék a könyvünket, fel kell hívni rá a figyelmet -- és máris ránk zárult a 22-es csapdája. Azt az összeget, amit eddig a könyv lenyomtatására és reklámjára kellett fordítani, mostantól a reklámra kell kiköhögni. Az e-könyv ugyanis -- a papírkönyvvel ellentétben -- nem jön szembe az utcán vagy a boltokban, azaz sokkal nehezebb láthatóvá tenni.
... Viszont ha leszámolunk az irreális reményekkel, a szerzői kiadás nagyon jó dolog. Megélni persze nehéz belőle, de hobbinak remek. Egy átlagos könyv kb. 300 példánynál már behozza az előállítási költségeket, és ebben a szerző tiszteletdíja is benne van. Aki élvezi az író-olvasó találkozókat, szívesen utazik, akár 1000 példányt is el tud adni egy-egy címből, és az ilyen fajta ismertségnek mindig van járulékos haszna is. Egy szó mint száz: a szerzői kiadás buli, de a lakásodat ne add el azért, hogy sikerszerző lehess.