Két évszázaddal ezelőtt hunyt el az a magyar főúr, aki földbirtokosként, politikusként, és kultúrapártolóként tekintélyes örökséget hagyott a fiára. Habár nevét a mai napig a nemzet könyvtára őrzi, kevesen tudják, hogy azt nem a "legnagyobb magyarról", hanem annak apjáról kapta. Ha azonban tüzetesebben vizsgáljuk meg Széchényi Ferenc gróf életművét, láthatjuk, hogy a különbségek kettejük között talán nem is olyan nagyok.
Csakúgy, mint legifjabb gyermeke fél évszázaddal később, ő is e körutak során döbbent rá arra, hogy mekkorák a művelődésbeli különbségek Magyarország és Európa nyugati fele között. Mivel külföldön több múzeumot, könyvtárat és egyetemet is meglátogatott, itt készült feljegyzései alapján a hazai kulturális örökséget ápoló intézmények fejlesztésébe kezdett.
1802-ben 11884 nyomtatványból, 1150 kéziratból, 143 kötetnyi térképből, 2019 nemesi címerből és 2675 éremből álló gyűjteményt adományozott a "drága hazának", s ezzel a Nemzeti Múzeum és Könyvtár alapját teremtette meg, ami a mai Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár jogelődjének tekinthető. Adományozókedve nem hagyott alább: 1808-ban újabb kilencezer kötettel és hatezer rézmetszettel toldotta meg korábbi felajánlásait. Nem véletlen hát, hogy tevékenységét a bécsi udvar az Aranygyapjas Renddel ismerte el, míg a magyar országgyűlés József nádor előterjesztésére 1807-ben külön törvénycikkben mondott neki hálát:
"Hálás szivvel emlékeznek meg az ország karai és rendei gróf Széchényi Ferencz, királyi főkamarásmesternek azon bőkezüségéről s a közjólét gyarapitására irányzott igyekezetéről, mely szerint dicséretes emlékezetü őseinek nyomdokait követvén, terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta."