A 19. század végéig a könyvtárak számára fontos gyarapodási forrást jelentettek az adományok (lényegében adományokból jöttek létre), azóta viszont lényegesen csökkent az adományozás jelentősége. Gyakran előfordul, hogy egy-egy adomány kifejezett problémát jelent a könyvtár számára. Ugyanakkor vannak olyan ambiciózus szervezetek, mint például a Szcientológiai Egyház, amelyek igyekeznek a könyvtárak széles köréhez bizonyos műveket eljuttatni (az adott esetben L. Ron Hubbard műveit). Mivel ez a kezdeményezés például Németországban és Franciaországban a könyvtárakban nem talált az elvárt fogadtatásra, a szcientológusok azzal álltak elő, hogy szerintük a könyvtárak eljárása sérti a szabad véleménynyilvánítás ideáját. A két országban történteket egy-egy ún. dossziéban tárták fel.
Az IFLA FAIFE 2001. évi világjelentésében már szerepelt, hogy a német közkönyvtárak a válogatás szabadságára hivatkozva nem kívánták gyűjteményükbe bevenni a szcientológiai műveket. Erre a másik fél cenzúrát kezdett emlegetni. A német könyvtárvezetők a berlini szenátus ajánlására hivatkoztak, amely nem javasolta, hogy szerepeltessék a szcientológiai műveket a közkönyvtári gyűjteményekben. A nézőpontok tisztázása érdekében írott formában rögzítették a dokumentumok kiválasztásának szempontjait, és a kérdésre kitértek a 2007. évi lipcsei könyvtáros-kongresszuson elfogadott etikai kódexben is ('Az információforrásokat kizárólag objektív kritériumok alapján választjuk ki, hogy jó minőségűek legyenek, és megfeleljenek az ügyfelek igényeinek, tekintet nélkül a személyes preferenciákra és valamely harmadik fél befolyására.') (Könyvtárak, adományok és a véleménynyilvánítás szabadsága: a szcientológia esete; ref.: Hegyközi I.)