A könyvtár és a múzeum külön működtetve többe fog kerülni, mert a döntésnél nem a költséghatékonyság számított.
A csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtárrá és Tari László Múzeummá szakadt ketté, amelyben benne van a magyar önkormányzati lét minden nyomorúsága.

A városok képviselő-testületei gyakran vonták, vonják össze a hozzájuk tartozó intézményeket, és ez a gyakorlat nem köthető párthoz, mivel bal- és jobboldali vezetésű települések egyaránt választották ezt a megoldást. Az állam már a kilencvenes évek közepétől csökkentette az oktatási és művelődési intézmények működésére szánt normatív támogatást, a hiányt az önkormányzatoknak saját bevételeikből kellett pótolniuk. Közben a választók azt várták el, hogy a helyhatóság ne csak működtesse, amit rábíztak, hanem utat, járdát is építsen, és újítsa fel a középületeket. Ez többnyire pályázati támogatással lehetséges, melyhez önerőre is szükség van. Ezt pedig csak spórolással lehetett előteremteni. Amikor egy intézménnyé vontak össze, például két, külön épületben működő iskolát, vagy a művelődési központot a könyvtárral, az érv a döntés a gyermeklétszám csökkenésén túl az volt, hogy így kevesebbe kerül a fenntartás, és ez az ára annak, hogy a település fejlődhessen.

Mára, tehát tíz évvel később a könyvtár és a múzeum szétválasztása nem egy frissen hatalomba került vezetés hirtelen jött ötlete. Szóba került ez az elképzelés már 2020-ban is az önkormányzatnál, de azt az energiaválság fölülírta.