Az 5 tagú tényfeltáró bizottság által jegyzett jelentés a következő címen tálaláható: link A dokumentum összegzése (a Könyvtárjog levelezőlistáról): Megállapítható, hogy az OSZK vezetősége nem járt el kellő gondossággal az anyag kezelését és további sorsát illetően. A megsemmisítés miatt nem állapítható meg, hogy egyedi vagy duplum példányokat semmisítettek-e meg. 'Ugyanakkor jogszabálysértés nem állapítható meg', mivel 'az anyag nem volt az állomány része', soha nem került leltározásra. Az elénk tárt anyagok alapján valószínűsíthető, hogy a megsemmisített anyag egy része más budapesti könyvtár gyűjteményében megtalálható, de ez már a megsemmisítés miatt nem bizonyítható. Megállapítható továbbá, hogy a főigazgató mindvégig fertőzött anyagról beszélt, s a döntés is a fertőzött anyag megsemmisítéséről szólt, de az ÁNTSZ jelentése ezt nem támasztja alá és lehetséges, hogy nem fertőzött anyagot is megsemmisítettek. Horváth Sándor Domonkos kommentárja: '... a bizottság szemmel láthatóan pozitivista szellemben járt el, azaz a jogi szabályozás szó szerinti értelméből indult ki, a vizsgálata közben pedig a tanúbizonyítás eszközére ugyan támaszkodott, de az így nyert információkat nem igazán tekintette relevánsnak, ami jelentősen leszűkíti a valóság bizonyításának lehetőségét, ugyanakkor számos szubjektív elemtől meg is tisztítja az ügyet. Számomra az az igazán izgalmas kérdés, hogy ugyan az anyag nem volt az állomány része, hiszen nem vették nyilvántartásba, ugyanakkor ez felveti a kérdést: hol kezdődik az állomány? Pl.: egy könyvtári vezető a megvásárolt, majd mulasztásból be nem leltározott állományt szabadon kidobhatja? Utolsó észrevétel: az OSZK-s ügyekben rendszeresen azt olvasom különféle fórumokon, hogy ilyen vagy olyan vezető grémium, értekezlet így vagy úgy döntött. A tényfeltáró bizottság jelentésében is szerepelnek ilyenek. Ez helytelen. Tudomásul kellene venni, hogy a Ptk. értelmében a költségvetési szerv egyszemélyes felelős vezetője az igazgató. (Esetünkben főigazgató.) Mindennemű értekezlet csak tanácsadó testületnek tekinthető, és ha a döntési jogosultságát átruházza, az is az ő döntése, és ekként olyan, mintha ő hozta volna meg. Egyszemélyi felelősség van, és ez nem kenhető el. Az összegzés első mondata ekként helytelen, mivel a vezetőség felelősségéről szól. A döntés jog szerint egyetlen ember kezében volt.'