A szervezeti átalakítások, leépítések és összevonások nagy veszélye, hogy az emberi fejekben megtestesülő szakértelem és tapasztalat -- a munkatársakkal együtt -- könnyen elillan. A szervezetek gyakran nem fordítanak a tudással való gazdálkodásra kellő figyelmet. Pedig: "Ha a HP tudná, amit tud, háromszor ilyen nyereségesek volnánk." -- ami természetesen nem csak a HP-ra, és nem feltétlenül a hármas szorzóra vonatkozik.
A tudásgazdálkodáshoz először magát a tudást érdemes meghatározni, illetve azt, hogy mi nem a tudás. Nem a feladó [pl. könyvtáros], hanem a címzett dönti el, hogy a kapott üzenet valódi információ-e. Van köze az intuícióhoz, amely sűrített szakértelem. Mérésével is gondok akadnak: "Nem az a bölcs, aki sokat tud, hanem az, aki hasznos dolgokat tud." -- mondta Aiszkhülosz. "A tudás -- szemben az információval -- hitekről és az állásfoglalásokról szól." (The knowledge-creating company / Ikujiro Nonaka, Hirotaka Takeuchi. - New York : Oxford University Press, 1995) "Amikor a tudás már nem képes továbbfejlődni, véleménnyé vagy dogmává válik."

-- 2000-ben jelent meg a Könyvtári Figyelőben Géró Katalin cikke: Knowledge management - hóbort avagy a jövőnk? = KF. 2000. 1/2., p. 104-112. link melynek talán fő kérdése az volt, hogy képesek-e a könyvtárak kihasználni a tudásmenedzsmentben rejlő lehetőségeket. Egyelőre talán nem, de nem biztos, hogy minden elveszett. Első lépésként talán az lenne hiteles, ha a könyvtárak belső tudása válna ismertté a rendszer számára; hogy a könyvtár tudja, hogy a könyvtár mit tud... (MG)