Sokan panaszkodnak arra, hogy nagyon elfoglaltak, több "énidőt" szeretnének. Igazuk van, ugyanis tudományosan igazolt, hogy a saját elképzelés szerint eltölthető órák hiánya nagyobb stresszhez vezet, és csökkenti a szubjektív jóllétet. Kérdés viszont, mi a helyzet a sok szabadidővel. Erre kíváncsi kutatók első körben több mint 21 ezer amerikai adatait elemezték, akik részletesen beszámoltak arról, mit csináltak az elmúlt napon. Részletezték, hogy mikor és mennyi ideig foglalkoztak egyes tevékenységekkel, és ez milyen érzést keltett bennük. Kiderült, hogy a szabadidő növekedésével együtt nőtt a szubjektív jó érzés is, azonban nagyjából két óra múlva megállt ez a növekedés, majd öt óra elteltével zuhanni kezdett. Egy másik vizsgálat során online kutatást is végeztek, több mint 6000 ember bevonásával. Három csoportba osztották őket. Azt kellett elképzelniük, hogy legalább hat hónapig kevés (napi 15 perc), mérsékelt (napi 3,5 óra) vagy sok (napi 7 óra) a szabadidejük, amit tetszésük szerint tölthetnek el. Ezután be kellett számolniuk arról, milyen mértékű elégedettséget, élvezetet, boldogságot tapasztaltak. Mind a kevés, mind a sok szabadidővel rendelkezők elégedetlenebbek voltak azoknál, akiknek közepes mennyiségű szabadidő jutott. Akiknek alig volt szabadidejük, stresszesebbnek érezték magukat, viszont a sok szabadidővel rendelkezőkön egyfajta haszontalanságérzés uralkodott el, ami kedvezőtlenül befolyásolta elégedettségüket. A kutatók a Journal of Personality and Social Psychology című folyóiratban összegezték eredményeiket, amelyek summázata, hogy a személyes jólét szempontjából a mérsékelt mennyiségű szabadidő tetszés szerinti eltöltése az optimális, ha viszont valaki hirtelen sok szabadidőhöz jut (munkahely megszűnése, nyugdíjazás), akkor minél produktívabban kell kihasználnia a rendelkezésre álló órákat.