Brea McQueen, az ADHD-s akadémikus szeretné megmutatni az egyetemi hallgatóknak, hogy nincs egyetlen helyes módszer a tanulásra, az időgazdálkodásra vagy a siker elérésére.
Alison Kafer tudós és író "crip time" kifejezése arra utal, hogy a fogyatékossággal élők az időt nem feltétlenül lineáris módon élik meg, ami nem felel meg a normatív, társadalmi időfelfogásnak. Ez az egyéni időszemlélet megfigyelhető az ADHD-s emberek idővakságában, akik gyakran késnek egy tevékenységről, vagy elveszítik az időérzéküket közben.
Az idővakság azt is jelentheti, hogy az ember várakozási módban ragad, és képtelen elkezdeni egy feladatot, ha később egy másik is vár rá. Leírhatja azokat a kiszámíthatatlan vagy gyakori betegszabadságokat is, amelyekre a krónikus fájdalommal vagy fáradtsággal küzdő embereknek szükségük lehet, valamint azokat az iskolai tanulmányokat, karriereket és szenvedélyeket, amelyeket azok az emberek szüneteltetnek, akik hetek, hónapok vagy évek óta orvosi kezelésen vesznek részt vagy diagnózisra várnak.

Nem minden akadémiai könyvtári dolgozó számára reális elvárás pl. a 8 órás munkanap szigorú szerkezete, a merev kinevezési és előléptetési határidők, a bizottságok teljesítményével kapcsolatos elvárások, a tudományos publikációk üteme, sőt még az oktatások szerkezete is. A normatív időszabványok sok fogyatékossággal élő ember számára kezelhetetlenek. A könyvtárosok egy foglalkozást szerveznek az információs műveltség alapvető fogalmainak megtanítására.
Ez azonban nem felel meg az egyéni időszemlélettel élőknek. Amikor Brea McQueen megtervezi oktatási foglalkozásait, arra törekszik, hogy rugalmassággal és toleranciával javítsa a hozzáférhetőséget.
- Rövid, gyakori szünetek, hogy a hallgatók felzárkózhassanak, ha időre van szükségük az információk feldolgozásához.
- Kiegészítő digitális anyagok vagy nyomtatott segédanyagok végigvezetik a hallgatókat a tartalmon, ha betegség miatt órát mulasztanak, esetleg többféle módon vagy többször kell foglalkozniuk az információkkal.
- Egyéni konzultációs lehetőségek, amelyek lehetővé teszik a hallgatóknak, hogy vele együtt dolgozzanak, a számukra legmegfelelőbb időben és tempóban.

Nyíltan meg kell vitatni, feltárni és megérteni, hogy az emberek hogyan élik meg az időt, és hogy ez hogyan befolyásolja őket az információkhoz, szolgáltatásokhoz és munkakörnyezetekhez való hozzáférésben. Ha megértjük ezeket az élményeket, és rugalmasan reagálunk rájuk, akkor mindenki sikeres lehet. (ref.: Aux Eliza)