Az anekdota szerint a szegedi egyetem könyvtára egyetlen könyvvel indult, amit az egyik professzor Kolozsvárott kölcsönzött ki és Szegeden adott vissza. 1921-ben a Szegedre telepedő kolozsvári egyetem nem hozhatta magával könyvtárát. Így mindent, ami a mai 2 milliós állományhoz és a Tanulmányi és Információs Központhoz vezetett - a semmiből kellett kezdeni.
A szegedi egyetem könyvtára 1921-ben két termet kapott az egyetem Dugonics téri épületének első emeletén; egyikben lett a raktár, a másikban 1924-ben megnyílt az olvasóterem, ahol joga volt "olvasni és dolgozni minden tisztességes öltözetű és magaviseletű egyénnek, aki 16-ik életévét betöltötte". A könyvek száma 10 év alatt 150 ezerre nőtt, de Mader Béla, aki 1990-től 2013-ig volt igazgatója a könyvtárnak, bizonyos gondokban még osztozhatott id. Bibó Istvánnal, az 1924-1935 közötti igazgatóval. "1960-ban kerültem ide mint segédraktáros, - meséli Mader Béla nyugalmazott főigazgató
- a Dugonics téri épület földszinti folyosóin hegyekben álltak a könyvek. Az emeleti olvasóteremben kezdettől 100 ülőhely volt, és 70 évig így is maradt, miközben a kezdeti 1100-es hallgatói szám 1994-re tízszeres lett".
Id. Bibó idejében a magyar nagykönyvtárak közül először itt vezették be az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) rendszer szabványát, amely lehetővé tette a könyvek tematika szerinti keresését. Megindító történet, hogy az ifjú könyvtáros hölgy, aki ezt a rendszerezést elkezdte, Pauer Kálmánné Nagy Leopoldina, később már Tinike néni, egész aktív életében, majdnem 60 éven át folytatta is. József Attila évfolyama fölött egy évvel járt egyetemre és az 1980-as évek elején még nyugdíjasan is dolgozott a könyvtárban. Emiatt talán egyetlen tudományos könyvtárban sem lett olyan egységes a szakkatalógus, mint Szegeden.