Na, de jó híreket ígértem! Varga Gabó lett a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár új főigazgatója, miután az előző igazgató nyugdíjba vonult - és hát ez az egyik legjobb dolog, ami a könyvtárral történhetett. Gábort úgy 2010-től ismerem, akkor még a Lévay muzeális könyvtárat vezette. Fiatalos, progresszív, értelmes. Remélem, azóta sem sikerült kiölni belőle egyiket sem. A releváns kérdés pedig az, hogy fogják-e hagyni normálisan dolgozni.
Amióta szoftvercégnél dolgozom, megdöbbentően sokat tanultam az úgynevezett "szolgáltatási (avagy service) szemléletről". Azért vagyok megdöbbenve, mert ezek a dolgok nem igazán jöttek szembe soha, amíg könyvtárban dolgoztam (legalábbis koherens rendszerben nem), pedig a könyvtárnak szinte erről kellene szólnia. Értelemszerűen nem azt mondom, hogy a közgyűjteményeknek ITIL-alapokon kellene működniük, de a "ITIL" és a "hely, ahol nyugdíjig ellehetsz" között azért van egy jó széles mezsgye és a könyvtáraknak inkább az előbbihez kellene közelednünk, mint az utóbbihoz.
És itt jön az a rész, amivel elég sebesen tudok elég sok embert magamra haragítani: a tapasztalataim szerint a könyvtárak megreformálásának legnagyobb akadályai maguk a könyvtárak, pontosabban a közgyűjteményi dolgozók. Részben azért, mert új skilleket kellene elsajátítaniuk (és ez ugye intenzív munkával jár), részben pedig azért, mert ha összeborítunk egy könyvtárat például egy művelődési központtal, akkor azonnal elindul a rettegés, hogy onnantól kevesebb könyvtárosra (és kevesebb népművelőre) lesz szükség, ergo valakiket ki kell rúgni és akkor most mi lesz. Szóval ennek mindenáron keresztbe kell feküdni.
Magyarul akárki próbál meg életet verni a könyvtárakba, az alapvetően (szervezeten belül is) szembeszélben fog vizelni. Szóval sok szerencsét, Gábor. Ha neked sem fog sikerülni, akkor szerintem kb. senkinek.