Sorozatunkat folytatva a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatójának 10 pontját közöljük:

1. A legfontosabbnak azt tartom, hogy újraértelmezzük, mit jelent a közkönyvtár a 21. század városában és társadalmában; mégpedig nem egyszerűen dokumentumokat őrző intézményként, hanem társadalmi alap-infrastruktúraként: olyan nyitott, biztonságos és demokratikus közszolgáltatásként, amely egyszerre támogatja a tanulást, a tájékozódást, a kulturális részvételt, a digitális jelenlétet és az emberi kapcsolatokat.

2. A könyvtár ma már nem csupán kulturális intézmény, hanem a helyi közösségek mindennapi infrastruktúrájának része, a tanulás, a digitális hozzáférés, a közösségi részvétel és a párbeszéd tere. Egyfajta "városi nappali": olyan nyitott és biztonságos közeg, ahol az emberek nemcsak információhoz jutnak, hanem jelen lehetnek, kapcsolódhatnak, tanulhatnak és közösségben lehetnek. Éppen ezért fontos lenne, hogy ezt a szerepet a szabályozás, a finanszírozás és a fejlesztéspolitika is egyértelműbben tükrözze.

3. Ez pedig szervezeti szinten is változást jelent. A könyvtáraknak rugalmasabbá, együttműködőbbé, reziliensebbé (ellenállóbbá) és projektalapúbbá kell válniuk. A hagyományos funkciók és működés stabilitása továbbra is alap és érték, de önmagában már nem elegendő. Olyan szervezeti kultúrára van szükség, amelyben a kísérletezés, az innováció, a partnerségépítés és együttműködés, valamint a folyamatos tanulás természetes része a mindennapoknak.

4. Úgy gondolom, a 21. századi könyvtár egyik legfontosabb változása a gyűjteményközpontú működésről a kapcsolatorientált működés felé való elmozdulás. Nem általában olvasókat szolgálunk ki, hanem nagyon különböző élethelyzetben lévő embereket, eltérő szükségletekkel, ritmusokkal és problémákkal. Ehhez pedig olyan közösségvezérelt működésre van szükség, amelyben a könyvtár nem pusztán szolgáltatásokat kínál, hanem valóban figyel a közösségére, kérdez, bevon és együtt gondolkodik vele.

5. Ugyanakkor az alapműködés nem lehet projekt- vagy pályázatfüggő. Kiszámítható finanszírozásra van szükség a humán erőforrás, az állomány, a nyitva tartás, az alap (digitális) szolgáltatások, valamint a beruházások és fejlesztések (terek, eszközök, szolgáltatások stb.) biztosításához. Emellett fontos lenne a szabályozási és működési környezet korszerűsítése is: egyszerűbb rendszerekre, tisztább felelősségi szintekre és nagyobb helyi mozgástérre van szükség ahhoz, hogy a könyvtárak valóban rugalmasan tudjanak reagálni a közösségi igényekre.

6. Az innováció alatt én nem elsősorban és nem csak technológiai fejlesztéseket, látványosságokat értek. Sokkal fontosabbnak tartom azokat a szolgáltatási és közösségi innovációkat, amelyek valós társadalmi problémákra reagálnak: az egyenlő esélyű hozzáférésre, a digitális esélyegyenlőségre, a magányra és izolációra, az információs bizonytalanságra, a fenntarthatóságra - környezeti, gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt - vagy akár a városi közösségek szétesésére.
Egy könyvtár ma éppúgy lehet közösségi alkotótér, digitális segítségnyújtó pont, helyi tudásközpont vagy éppen a "15 perces város" egyik legfontosabb közintézménye is.

7. A könyvtár egyik legfontosabb feladata ma az, hogy válaszokat adjon a kor alapélményeire: az információs túlterheltségre, a szétszórt figyelemre, a bizalomhiányra, a polarizációra, a magányra és az elszigeteltségre stb.

8. Országos szinten kulcskérdésnek látom a könyvtárak társadalmi láthatóságát és presztízsét. A szakma sokszor többet tud és tesz annál, mint amit a nyilvánosság érzékel belőle.
Jobban kell tudnunk megmutatni, hogy a könyvtár nem múltidéző intézmény, hanem aktív szereplője a társadalmi innovációnak, az oktatásnak, a kulturális hozzáférésnek és a demokratikus működésnek.

9. A könyvtárak jövőjének egyik legfontosabb kérdése ugyanakkor a humán erőforrás. Olyan könyvtárosokra van szükség, akik szakmailag felkészültek, nyitottak, együttműködők és kíváncsiak. Ma már egy jó könyvtáros nem csak információt közvetít, hanem kapcsolatot épít, közösséget szervez és segít eligazodni egy egyre bonyolultabb világban. Vö. "teller" és "listener" (megmondó és (meg)hallgató). Vagyis készen kell lennünk arra, hogy figyeljünk, kérdezzünk, megpróbáljuk megérteni a közösség szükségleteit, és partnerként együttműködni velük.

10. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos szakmai fejlődés, a valódi szakmai autonómia, valamint a nemzetközi kapcsolódás is: a nyelvtudás, az új modellek és jó gyakorlatok megismerése és adaptálása, illetve az is, hogy a magyar könyvtári eredmények láthatóbbá váljanak nemzetközi szinten.


Összességében fontosnak tartanám egy közös szakmai jövőkép és hosszú távú stratégia megfogalmazását, amely képes összekapcsolni a könyvtárak hagyományos értékeit a gyorsan változó társadalmi és technológiai környezettel. A könyvtárak ügye ugyanis, ezt hiszem, nem pusztán szakmai, hanem társadalmi kérdés is.