Annak, hogy a magyar társadalom nagyobb hányada nem vesz könyvet a kezébe, a 2020-as felmérés adatai szerint több oka is van. Az egyik a funkcionális analfabetizmus. A másik a nagyarányú digitálisszöveg-fogyasztás.
Egy nap alatt annyi információt kell feldolgoznunk, mint egy Shakespeare-korabeli embernek egész életében. Ekkora adatmennyiség feldolgozására a megfelelő olvasási stratégia a skimming, azaz a pásztázó olvasás.
Nyáry Krisztián:
- Van egy másik fajta információfeldolgozás is, egy ennél jóval összetettebb tevékenység, ez a fókuszált olvasás: amikor elmerülünk egy szövegben, és a mély értelmét is megpróbáljuk feltárni. Ez egy nagyon régi emberi tulajdonság, hogy képesek vagyunk ilyen elmélyült figyelemmel koncentrálni valamire, és ezt veszítjük el akkor, ha túlságosan sok szöveges információ ömlik ránk, és csak ezt a pásztázó információfeldolgozást alkalmazzuk.

Nemzetközi kutatások igazolják, hogy ez nem csupán azért baj, mert ha az ember nem képes a fókuszált figyelemre, nem fog szépirodalmat olvasni, hiszen már nemcsak a magamfajta bölcsészek mondják, hanem természettudósok is, hogy az elmélyült olvasás három nagyon fontos dolgot tart karban.
1. Az egyik az empátia - végül is mi az irodalom? A másik ember bőrébe bújás képességének gyakorlása. Gyakran magunkat képzeljük a hős helyébe, így tanuljuk meg a legegyszerűbben, mit érezhet, hogyan gondolkodhat a másik ember.
2. A másik, amit erősen meghatároz az olvasás, az a kreativitás - arra tanít az irodalom, hogy lehet-e új típusú kérdéseket föltenni, vagy a régi kérdésekre új válaszokat adni, és ez nagyon szoros kapcsolatban van a kreativitással. Azt pedig nem kell hangsúlyozni, hogy ez a mai világban mennyire fontos a mindennapokban. Mert empátia és kreativitás nélkül nincs sikeres kereskedő vagy szoftverfejlesztő sem.
3. A harmadik tétje az olvasásnak az intelligenciával függ össze - különböző neurológiai kísérletekkel igazolták, hogy az olvasás bizony az agy edzése. Valószínűleg ezért is fejlesztette ki az emberiség, mert egy nagyon olcsó és hatékony módja az agy edzésben tartásának. És hogyha erre nincsen időnk, akkor ez az agyi kapacitásunk hanyatlásához vezet. Lehet, hogy egy ember esetében az intelligenciahányados nem változik, de azt látjuk, hogy az elmúlt húsz évben az emberiség átlagos intelligenciahányadosa évi néhány tizedszázalékkal csökken.

Ami egy-egy évben nem számottevő, de húsz év alatt már igen. És ennek valószínűleg az az oka, hogy készen kapunk gyors információkat, és nem kell annyit gondolkodni. Azt pedig - különösen a közösségi média korában - nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a kritikai gondolkodás mennyire szükséges.