Miközben sorra nyílnak azok a gyárak, ahol a robotok szinte emberi jelenlét nélkül termelnek, milliónyi olyan munkahely lesz, ahol a gépemberek és a hús-vér alkalmazottak egymás mellett, együtt dolgoznak majd.
A humán--robot együttműködés sikerességének két alapfeltétele van. Az egyik az, hogy a robotok mesterséges intelligenciáját (MI) úgy kell programozni, hogy felismerjék, mikor fárad el a hús-vér munkaerő, és a teljesítményt mindig az emberek éppen adott pihentségi szintjéhez igazítsák. Ellenkező esetben hamar olyan stresszhelyzet alakulna ki, amely hosszabb távon is csökkentené a kooperáció sikerességét. Az is fontos, hogy a közösen végzett feladatok - például műtétek - során a gépek tudatában legyenek, kik a kevésbé gyakorlottak a műtőben, és kik a szakértők. A robotnak segítenie kell a bizonytalanokat, viszont nem szabad feleslegesen korlátoznia a gyakorlott sebészeket.
A Massachusettsi Műegyetem (MIT) MI-fejlesztéssel foglalkozó laboratóriumában például három különféle munkakörnyezetet teszteltek. Minden csoportba két embert és egy robotot osztottak be, az elsőben az egyik hús-vér alkalmazott volt a főnök, a másodikban a két ember és a robot is önállóan tevékenykedett, míg a harmadikban a gépemberre bízták a munkafolyamat megszervezését és irányítását. A sokszor, sok szereplővel megismételt kísérletben az emberek rendre a harmadik megoldást találták a legjobbnak. És amikor indokolni kellett a döntést, többször elhangzott, hogy a "robot jobban megértett bennünket".
A robotok nemcsak a döntésekhez szükséges tárgyi tudás fejlesztésében és az általános intelligenciaszintben lehetnek jobbak, hanem abban is, hogy ki tudják szűrni a rossz döntések mögött álló káros érzelmeket, az előítéleteket vagy a személyes szimpátiákat. Chamorro-Premuzic szerint az is fontos, hogy míg a hús-vér főnökök hajlamosak saját magukat a csoport legfontosabb tagjának tartani, a gép menedzser - ha úgy programozzák - valóban a közösség érdekeit tartja szem előtt.