KIT-nek a felsőoktatásból küldött megjegyzés a "Dokumentumállomány legeredményesebben..." link c. szavazás-felvetésünkre:
- A gyarapításosdi pokolian szakállas kérdés... viszont vannak területek, ahol ha megvárod a használói kezdeményezést, már pont késésben vagy. Ld. pl. felsőoktatási könyvtárakban az új kötelező tanirodalmak beszerzését.
Persze bonyolult világ ez is, az alapképzési kötelező tanirodalmak és a mesterképzési tanirodalmak megléte jogszabályi (Nftv. Vhr.-ben akkreditációs) és minőségbiztosítási követelmény. Évente vizsgálja szúrópróbásan a külső audit, hogy valamely tárgy kötelező irodalmai rendelkezésre áll-e a könyvtárban (=van-e legalább egy könyvtári példány).
Az viszont senkit sem érdekel, ha
- a hallgatók nem a kötelezőből, hanem kizárólag az oktatói preziből tanulnak (ami egyre gyakoribb jelenség), tehát muszáj bizonyos mértékig sajna a "polcnak vásárolni"
- azt nem szokta kérdezni se éves könyvtári statisztika, se külső auditor, hogy milyen mértékű az előző évben mért olvasói elégedettség, milyen tartalmú és részletességű a felhasználói igényekre és elégedettségre vonatkozó vizsgálat, ez alapján milyen intézkedéseket tett a könyvtár stb. Csak a "hány darab, hány téka" könyvtárstatisztikai; nesze semmi...
Amúgy a gyarapítási keret a legkisebb tétel a könyvtár költségvetésében (a bérek / járulékok és rezsiköltségek messze előzik). Ha valamiért mégis pénzbővibe kerülsz
(pl. EU-s pályázati forrásból), mire a koncepciótól (pályázatírás) a végrehajtásig (= forrásköltésig) eljutsz, már mások a körülmények, nem annyi és nem arra kéne,
de természetesen nem lehet változtatni semmit a megítélt támogatás tartalmán / szerkezetén, elvégre a "kincstári rugalmasság" csóválja az egészet.