Gyarmathy Éva pszichológus: - Setényi János oktatáskutató, legutóbbi előadásában kifejtett link kijelentései alapján bizton állítható, hogy nem ért a tanulási zavarokhoz sem, miután úgy gondolja, hogy a tanulási zavar csupán gyakorlással megoldható. Sajnos nincsen egyedül, mert az oktatásirányítás nagy része is kompetenciahiányt mutat e téren (is).

Nézzünk egy példát az olvasás terén a többfaktoros hatásra: A beszéd- és nyelvfejlődés zavar gyakori előjele a diszlexiának. A magyar gyerekek 20%-a mutat még hatévesen is valamilyen hiányt a beszédhangok kialakulásában. Ez nem véletlen, hiszen a várandós anyák vérében kimutatható méreganyagok mennyisége egyenes arányban van a gyermek nyelvi fejlődésének elmaradásával. Méreganyag pedig van bőven. A megkésett beszédfejlődés miatt a gyermekek ötöde még a beszédhangok megkülönböztetésére sem képes tökéletesen, amikor beültetik az iskolapadba. Ezzel a zavarral kellene azonosítania a betűket. A még éretlen idegrendszerrel hiába gyakorol a gyermek. Sőt, minél többet gyakorol, annál jobban összekeverednek benne a betűk. Ettől kezdve az olvasása bizonytalan, lassú és hibás lesz.

A felszíni diszlexiát végsősoron az oktatás okozza, mert megelőzhető lenne fejlesztéssel és az olvasástanulás egyénre szabott időzítésével. Setényi szerint csak többet kell gyakorolni, de a fenti helyzetben minél többet gyakorol a gyermek, annál súlyosabb fonológiai zavar alakul ki nála.

A gyerekek olvasástanítás nélkül is megtanulnak olvasni akár háromévesen vagy nyolcévesen, ha az ehhez szükséges részképességeik megvannak, és literális környezet veszi körül őket. Ezek hiányában az olvasástanítás a gyerekkel együtt kudarcra van ítélve. Az olvasástanításnak a gyerekek olvasásra való képességének fejlesztésére kellene fókuszálnia. Ez azt jelenti, hogy nagyon sokféle tevékenységre van szükség, kivéve az olvasásra.