A felsőoktatási könyvtárak sokféle hallgatót szolgálnak ki, de sokszor figyelmen kívül hagyják a kisgyermekes diákokat. Azok a hallgatók, akik szükségből vagy szándékosan gyermekükkel együtt mennek a könyvtárba, sajátos igényekkel rendelkeznek. Ezeknek a hallgatóknak a kiszolgálása, akik nehézségekkel szembesülnek a főiskolán és a diploma megszerzése során, elsőbbséget kellene, hogy élvezzen a felsőoktatási könyvtárakban. Ha segítséget kapnak, jobban tudnak tanulmányaikra összpontosítani, tudományos céljaikat elérni, és csökkenthető lemorzsolódási arányuk. A cikk anekdotikus bizonyítékok felrajzolásával kezdődik, majd áttekinti a kisgyermekes hallgatókról szóló szakirodalmat. Ezután vizsgálja és elemzi a nagy amerikai egyetemek könyvtárainak kisgyermekekre vonatkozó szabályzatait. Az egyetemi könyvtárak fele nem rendelkezik erről a kérdésről, s van néhány, amelyik nem enged be felügyelettel sem gyermeket a könyvtárba, míg néhány könyvtár megengedő, és helyiségeket is biztosít gyermekek számára. A vizsgálatból kiderül, hogy a felsőoktatási könyvtárak még mindig tudnak fejlődni kulcsfontosságú területeken. A cikk végezetül megoldásokat kínál arra vonatkozóan, miképpen tudná egy felsőoktatási könyvtár a kisgyermekes diákokat szolgálni különböző térbeli és pénzügyi korlátok közepette, valamint azokra a potenciális aggályokra is rávilágít, amelyek visszatarthatják a könyvtárakat az egyetemi közösség e csoportjának a kiszolgálásától. Ezt az elemzést kiegészíthetik a könyvtárakkal folytatott további vizsgálatok arról, hogyan dolgozták ki szabályzatukat és hajtották azt végre, illetve interjúk a kisgyermekes hallgatókkal arról, mit szeretnének, és mire volna szükségük a felsőoktatási könyvtárban. (Barátságos terek: kisgyermekes hallgatók segítése felsőoktatási könyvtárakban; autoref.)