Copia tartalomszolgáltatási felületén ingyenesen elérhetővé tette az OSZK a XVI-XVII. századi európai (elsősorban németalföldi, német és itáliai) egyházzene kiemelkedő forrásanyagát tartalmazó Bártfai Gyűjtemény több mint 2600 tételből álló kéziratos állományrészét.

A gyűjtemény a XVI-XVII. századi régizenei források egyik legjelentősebb közép-európai kollekciója, amely a felvidéki Bártfa Szent Egyed-templomának virágzó egyházzenei gyakorlatát dokumentálja, s az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Színháztörténeti és Zeneműtárának legkorábbi összefüggő állományrésze.

A gyűjtemény kialakulása az 1500-as évek közepétől a XVII. század végéig tartott, Bártfa városának virágkorában. A város polgárai az evangélikus hitet követték, és gyakran tanultak német egyetemeken, elsősorban Wittenbergben. A kulturális fejlődés meghatározó alakja Leonart Stöckel (1510-1560) volt, aki wittenbergi tanulmányai során személyes kapcsolatot alakított ki Martin Lutherrel és Philipp Melanchthonnal. Stöckel 1539-ben vette át a bártfai iskola vezetését, és tevékenysége nemcsak az oktatás színvonalát emelte, hanem közvetlen hatást gyakorolt a Szent Egyed-templom európai szintű zenei gyakorlatára is.

A templom kottatárából származó anyag 1915-ben került az intézmény gyűjteményébe. A korabeli kéziratos és nyomtatott szólamkönyvek több mint ötezer németalföldi, német, itáliai és felvidéki művet őriztek meg a XVI-XVII. századi énekes többszólamúság fénykorából.