Az Egyesült Királyságban és nemzetközi szinten a felsőoktatási intézmények és a gyűjteményeket kezelő szervezetek egyre inkább arra törekszenek, hogy jobban tükrözzék az általuk szolgált közösségek összetételét. Ennek következtében az akadémiai és kutatói könyvtárak központi szerepet töltenek be a gyűjtemények diverzifikálására, a tudástermelés történelmi egyensúlytalanságainak felszámolására, valamint az inkluzívabb oktatási és kutatási gyakorlatok támogatására irányuló erőfeszítésekben.

Az egyesült királyságbeli intézményekben végzett munka középpontjában a gyűjteményalapú dekolonizáció áll, amely terület számos könyvtár számára gyorsan prioritássá válik. Ennek során felülvizsgálják a katalogizálási gyakorlatokat, változatossá teszik az olvasmánylistákat, feltárják a rejtett történelmi eseményeket, újragondolják a gyűjteményleírásokat, inkluzív kiállításokat rendeznek, és újraértékelik a gyűjteményfejlesztési irányelveket. Ezek a tevékenységek gyakran szorosan kapcsolódnak az egyenlőség, a sokszínűség és az inklúzió terén megfogalmazott, tágabb intézményi prioritásokhoz.

A gyűjtemények diverzifikálása lehetővé teszi a könyvtárak számára, hogy pontosabban tükrözzék a kortárs társadalmat, és foglalkozzanak a gyűjteményekbe és a tudásszervezési rendszerekbe beágyazott történelmi egyenlőtlenségekkel. Sok könyvtár számára ez a munka a hallgatókkal, kutatókkal, akadémikusokkal és a helyi közösségekkel való kapcsolattartást is erősíti. Az inkluzív gyűjtemények fokozottabb tartozásérzetet és felelősségvállalást kelthetnek az alulreprezentált csoportok körében, miközben gazdagítják a tanítást, a tanulást és a kutatást.

Felismerve, hogy a gyűjteményalapú dekolonizációs munkához strukturáltabb támogatásra van szükség, az RLUK (Research Libraries UK: Kutató Könyvtárak az Egyesült Királyságban) kidolgozott egy képzési segédanyagot "Inkluzív gyűjtemények kialakítása: Útmutató a reflektív gyakorlathoz saját tempóban" címmel, amelynek célja, hogy pótolja az ágazatban a szakmai továbbképzés terén fennálló jelentős hiányosságot. Az útmutató keretrendszert kínál a korai és késői szakaszban zajló folyamatos szakmai továbbképzéshez. A reflexív gyakorlat köré épülve lehetővé teszi a könyvtári szakemberek számára, hogy fokozatosan bővítsék ismereteiket, miközben átgondolják, hogyan alkalmazhatók a dekolonizációs elvek saját intézményi kontextusukban. Fontos, hogy az útmutató nem a technikai folyamatokkal kezdődik, hanem azokkal az interperszonális készségekkel, amelyek szükségesek a tartalmas változás fenntartásához: aktív hallgatás, a nyitottság, az együttérzés, az együttműködés és a kritikus önismeret.

A következő szakasz az olvasási listák kidolgozásával foglalkozik az intézményi dekolonizációs erőfeszítések részeként; ezt a munkát általában az akadémikusok vezetik, de a könyvtárak elengedhetetlen támogató szerepet játszanak benne. Az útmutató további része a gyűjtemény népszerűsítésével, fejlesztésével és felfedezésével foglalkozik. A rejtett történetek felszínre hozatala és a történelmileg marginalizált közösségek hangjának megerősítése központi szerepet játszik a gyűjteményalapú dekolonizációban. Egy másik tárgyalt terület a gyűjteményi anyagok azonosítása és népszerűsítése ünnepségek, évfordulók és egyéb megemlékezések keretében. Végül az útmutató kitér a gyűjteményi szintű nyilatkozatok kidolgozására is, amely megközelítést az intézmények egyre gyakrabban alkalmazzák a gyűjteményeikben található káros vagy érzékeny tartalmak elismerése érdekében.

Az RLUK tagintézményeinek tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyűjteményalapú dekolonizációra irányuló fenntartható megközelítések és módszerek kidolgozása nem egy egyszeri projekt vagy feladat. Ez egy folyamatos elkötelezettség, amely megfontolást, kapcsolatok kiépítését és fenntartását, valamint intézményi változásokat igényel. Emellett azt is megköveteli a könyvtáraktól, hogy a gyűjteményalapú dekolonizációt ne egy szűk körű vagy szakértői kérdésnek tekintsék, hanem a könyvtári tevékenység központi elemeként. (Ref.: Aux Eliza)