Kellett egy folyóirat, mely csak itt található meg. Eljöttem, beiratkoztam, ez még viszonylag tűrhetően egyszerű volt.
Ruhatár majd irány befele. Gondoltam botoran, de ha notebookot hoznál be, külön papírt kell kiállítani. Mit papírt? EEEEENGEDÉLYT, stemplis pöcséttel. Biztos látszott az arcomon egy kis értetlenkedés, mert halkan, picit odakacsintva is mint az átkosban súgta a hely ura, hogy szerencsére, csak havi egyszer kell kitölteni. Ha 31-én jössz és 1-én is, akkor 2x is kell 24 órán belül is, mert naptári hónaponként kell megújítani. Végülis a március 8-cal jól jártam, ugye?:)
Természetesen a laptop típusa is rajta van, így ha másikkal jössz, új engedély... De akinek több laptopja van, az lesz szíves eladni az egyiket és könyveket venni rajta.
Mindegy, menjünk be. Ott az a kis négyzet a beléptetőkapunál, érintem a belépőkártyát. Semmi. Pirosan világít. Mégegyszer, semmi. Már nyomom, semmi. Megfordítom, kezd az egész bohózattá alakulni. Semmi. Ahh, mondom, színtévesztő vagyok, biztos nem vettem észre, hogy kattant, megpróbálom benyomni a beengedőt, semmi. Robog a biztonsági őr felém mint Tarzanhoz a komornyik, hogy ne csináljon már több kárt őlordsága könyvtárában. És mint valami retardáltnak, lassan a szemembe nézve magyarázza, hogy a kártyát nem úgy kell használni mint ahogy azt az 5 kontinens 173 országában megszoktuk, a téglalaphoz érintve, hanem az alatta levő RÉSBE kell becsúsztatni. Ahova a többi 173 országban akkor csúsztatod a vendégkártyát, ha végeztél és elmész. A kártya pedig lecsusszan, te meg a büdös életbe nem mész vissza, WC-re se.
- UX = használói élmény, user experience. A bejegyzés jól elemezhető. Az OSZK munkatársa, Tóth Péter reagált is rá, segítséget ajánlva fel. Nem tudom, hogy elég-e az intézményi kultúra ügyfélszemléletű megváltoztatására. Nehéz ugyanis az ilyen frusztráló érzést elmagyarázni a könyvtárosoknak, akik már rég rutinosan kezelik e helyzeteket. S nehéz megérteni: a használót érheti olyan hatás, hogy többet oda jószántából nem megy. (MG)