A Hogyan vehetjük komolyan az MKE-vándorgyűlés mottóját? - Gondolatok a "hiteles hely" apropóján link v. anyag kapcsán gyűlt össze beszélgetésre egy kis csapat a székesfehérvári vándorgyűlésen. Az elhangzottakból szemlézünk:

Czupi Gyula: Hermann Róbert frissen hallott előadását idézve: vannak laikusok, félőrültek és teljesen őrültek az információ közvetítésében. Ez felerősíti a könyvtár tájékoztató-orientáló munkájában az ellentmondást: egyfelől mindent mutasson be, másfelől tudatosan alakítsa állományát. Krekó Péter Tömegparanoia c. könyvében hívja fel a figyelmet a "csak azt veszem észre, ami engem igazol" csapdára. Ezt erősíti a szűrőbuborék jelensége is. Ennek kipukkasztásában segíthet a könyvtár. De csak nagyon finoman, mert - mondjuk pl. a laposföld-hívőt erősebben orientálva az őt nem alátámasztó tudományos források felé akár az ellenkezőjét érheti el a "felvilágosítás". Javasolhatjuk: milyen érdekeset olvasson még el az olvasó. A helyzet azonban nem kedvező: pl., mert egyre gyakrabban magának az érvelésnek nincs értéke.
Baj, hogy nagyon elutasítóak vagyunk a hülyeségekkel szemben. Ez meggátolhatja, hogy azok képviselői hozzánk forduljanak. Így nem alakulhat ki párbeszéd sem.

Maurer Péter: Azzal, hogy az internetes fórumokon mindenki mindenhez hozzászólhat, a könyvtárosnak lövése sincs, honnan is jöhet a használó gondolata. Az Encyclopedia Britannica jó gyakorlata volt, hogy az érintett szakemberektől rendelte meg a szócikkek kidolgozását, pl. a Magyarországról szólóakat magyaroktól. A könyvtárban nem feltétlenül könyvtáros tájékoztató, hanem a szakterület ismerőjére van szükség a hitelességhez. Kérdés, tudja-e közvetíteni ezt a könyvtáros? A könyvtár, ha nem is tud teljesen hiteles lenni, a tájékoztatásban korrektséget még megcélozhatja.

Nemes László: A források tekintetében hitelesség elsősorban levéltárak és a múzeumok esetében nyilvánvaló, mivel ők dolgoznak primer adatokkal. Egyetértve az előttem szólóval könyvtárnak nem feladata, hogy döntőbíró legyen, a tekintetben, hogy egy szakirodalom hiteles vagy sem, ez a a tudományos közösség feladata, amelyet viszont a könyvtárosoknak követnie kell. De vannak olyan területek, ahol igen is hitelesít, pl.: az OSZK a webaratást tekintve, amikor azt mondja: ekkor és ekkor így látta a webet.
Ha a könyvtár hiteles hely, azt egy külső, független auditor állíthatja. És persze a következő lépésben felmerül a könyvtár auditora auditálásának kérdése is. - Az információs műveltséget pedig be kell vezetni az alapoktatásban.

Maurer Péter: A minőségirányításnak nincsen köze a hiteles helyhez. Nincs könyvtári kirakatper, ami ezen a téren a lépést kikényszerítette volna. Futala Tibor mondta annó, hogy hogy régen a könyvtáros határozta meg, hogy mi a jó; a krimi mellé kölcsönözni kellett Jókait is, de ma már nehezen határozhatja meg a könyvtár a "tutit", szerintem nem is lenne jó. A Czupi Gyula által mondott finom orientálás lenne a jó. A könyvtár megpróbál kibújni a politikai nyomás alól. (Az elhangzott észrevételek közlését következő lapszámunkban folytatjuk.)