Hallottál már a kiégés (burnout) szindróma "kistestvéréről", a boreout-ról? Nem érdemes elbagatellizálni, ha észleled az unalom jeleit, mert ugyanúgy pszichés zavarokhoz vezethet, ha nem foglalkozunk velük, mint a kiégés. Nevetségesnek tűnhet unatkozni egy munkahelyen, netán lustának titulálhatjuk az unatkozó kollégákat. Sok esetben azonban nem lustaságról van szó, csupán nincsenek kihasználva a munkatárs képességei a munkafolyamatai során, amitől a krónikus unalom szindróma áldozatává válhat.

A boreout legtöbbször akkor léphet fel, amikor feladataink a képességeinkhez mértem túl egyszerűek, rutinszerűek, megoldásuk pedig már nem igényel tőlünk erőkifejtést. Ha ilyen feladatokból sok van, és nincs olyan tennivaló, ami színesítené a munkakörünket, ami gondolkodást, kreativitást igényelne tőlünk, vagy ami fejlődésre késztetne és olykor kimozdítana a komfortzónánkból, akkor könnyen belefásulhatunk a napi megszokásba, és felütheti fejét a krónikus unalom szindróma. Ugyanúgy támadhat akkor is, ha túl kevés feladatunk van, vagy a számunkra túl egyszerű feladatok miatt hamarabb végzünk a teendők sorával.

Egy ördögi körről van szó, mert ha a kolléga nem kap számára kihívást jelentő feladatokat, akkor feleslegesnek érezheti magát a munkahelyen, amitől lehangoltság, enerváltság, motiválatlanság, végső esetben depresszió léphet fel. Ennélfogva teljesítménye romlik, és még azt a számára kevés és egyszerű feladatot sem tudja majd ellátni, amit kap. A "semmittevésben" és a feleslegességen való rágódásban pedig jobban elfárad, mintha az egész napot végigpörögte volna.

Mit tehetünk ellene? (folytatás a forráslinken)