Sugata Mitra oktatási koncepciójának van néhány sarkalatos pontja. Az egyik ilyen a célzottan kaotikus környezet, ami elsőre nem feltétlenül hangzik biztatóan, de a szakember csodálatosan levezeti, hogy ez miért jó. A káoszról általában a véletlenszerűség és a céltalanság jut eszünkbe, matematikai és fizikai kontextusban viszont egészen más jelent: azt, hogy a rendszer tulajdonságai és viselkedése nem jelezhetők előre. Nem azt jelenti, hogy a rendszer sehová sem tart, hanem azt, hogy nem lehet megmondani, merre. 'Az oktatás nem pont egy ilyen kaotikus rendszer? Ha rámutat egy hatéves kislányra az osztályban, meg tudja mondani, hogy mi lesz belőle 40 éves korában? Legfeljebb annyit, hogy okos gyerek, biztosan boldogulni fog. Egy tanár is csak ennyit tud megállapítani' -- mondja a jövőtervezés esetlegességéről. 'Egy tanár képességei valójában nagyon korlátozottak, de nem azért, mert rossz tanerő, hanem azért, mert egy kaotikus rendszerrel van dolga.' Minden kaotikus rendszerben rendre felbukkan viszont a spontán rend, és ez az osztályteremben is működhet, csak célzottan kaotikus környezetet kell teremteni hozzá, és várni. A gyerekek nem fognak csalódást okozni.
Mitra elképzelésének a másik kulcsszava a minimálisan invazív tanítás. A sebészetből kölcsönzött szófordulat arra a logikus gondolatra utal, hogy ha mondjuk egy apró lyukon keresztül el lehet távolítani egy vesekövet, akkor minek felvágni a beteg egész hasát. Az oktatási környezetre lefordítva ez úgy néz ki, hogy a tanárnak nem kell felnyitni a gyerek fejét, és megtölteni mindenfélével. Elég, ha kérdez és bátorít.