Amikor egy munkavállaló csak a minimumelvárásokat teljesíti a munkahelyén, éppen csak annyit dolgozik, hogy ne rúgják ki, emellett demotivált és érzelmileg is távolságot tart a feladataitól, azt az állapotot nevezik csendes felmondásnak. "Akár azt is mondhatnánk, hogy az illető lélekben már felmondott, csak idő kérdése, hogy mikor fog hivatalosan is távozni a munkahelyéről" - mondja Takács Sándor, a Corvinus Egyetem tanára, a témában írt tanulmány egyik szerzője.
Ő és kutatótársai arra jutottak, hogy az egyik fő ok, ami ide vezet, ha egy cégnél, intézménynél megszűnik vagy nem megfelelő a belső kommunikáció. Ilyenkor a munkavállalók már kevésbé lesznek lojálisak, a vállalat iránti bizalom csökkenése pedig a munkához való hozzáállásukat is megváltoztathatja. Hasonló hatása van a félreérthető, nem egyenes, esetleg manipulatív kommunikációnak, ami ráadásul konfliktusokhoz és elégedetlenséghez vezethet. Mindez már nemcsak a munkavállalók közérzetét rontja, de gyakran a cég hatékonyságát is.

De mit is jelent a nem megfelelő kommunikáció? "Azt, hogy nincs kétirányú információáramlás, azaz a vezetőség felől nem jut le a munkavállalókig az információ, és fordítva, a vezetőség sem értesül arról, hogy mit tartanának helyesnek üzleti vagy szervezeti értelemben a dolgozók" - mondja Takács. Szerinte a már említett manipulatív kommunikáció nem feltétlenül szándékos, de az eredmény szempontjából ez mindegy: a dolgozók bizalmatlanná válnak, a cég pedig veszít a hitelességéből. "Gyakori, hogy a folyosói pletykák előbb jutnak el a munkavállókhoz, mint a hivatalos kommunikáció. Még nagyobb probléma, ha a kettő tartalmilag eltér egymástól, és utóbb kiderül, hogy a folyosói híresztelések közelebb álltak a valósághoz" - mond egy gyakorlatias példát Takács.
Éles helyzetben, amikor drasztikus változások történnek egy szervezet életében, gyakran jobb, ha a vezetőség arról is tájékoztatja a dolgozókat, amiről még nem tudni pontosan, hogy mi lesz a megoldás, hogy miként fogják kezelni az új helyzetet, kihívásokat - ad még egy tanácsot is.