Akik sokat álmodoznak, fantáziálnak a nagy Ő-ről, kevesebb találkozásban vesznek részt, ami csökkentheti az esélyeiket. Ráadásul a részletesebben kidolgozott vágyképek és a realitás között egyre nagyobb szakadék nyílhat. Irreális elvárások születhetnek, miközben az önmagunkról alkotott képünk is távolodhat a valóságtól. Végzősök vettek részt egy kétéves követéses vizsgálatban. Akik többet álmodoztak jó állásról, végül rosszabb feltételek közé jutottak. Hasonlót figyelhetünk meg a példaképekre vonatkozóan is. Ha csak vágyakozik valaki arról, hogy olyan szeretne lenni, mint az ideálja, az önmagában nem elég ösztönző erő a megvalósításhoz.
Az álmodozók általában nem számolnak a nehézségekkel, rugalmatlanok és erőtlenek a megküzdésben. Ráadásul az álmodozás során nagy valószínűséggel olyan pozitív érzelmi állapot jön létre, ami élményt nyújt anélkül, hogy az álmodozótól erőfeszítést követelne. Tehát a pillanatnyi, rövid távú élvezet akadályt is jelenthet a cselekvés útjában, meggátolva, hogy az álmodozó jobb helyzetbe hozza magát, és az álmai eléréséhez közelebb kerüljön.
Ami segíthet bennünket mélyről fakadó álmaink megvalósításában, hogy világos, egyértelmű célokat tűzünk ki, majd terveket is készítünk, kidolgozva a cél eléréséhez szükséges lépéseket. A terveinket megfogalmazzuk, leírjuk, megjelenítjük. A részsikerek után elismerjük és értékeljük az eredményeinket, megjutalmazva magunkat.