A 20. század második felében konzerválódtak Magyarországon a feudalizmus maradványai, melyek újból és újból előkerülnek a társadalom különböző szeleteiben. Ezek természetesen nem mindenhol és nem mindig érvényesülnek, de gyakran lehet velük találkozni. Ilyen "hagyományok":
1. területi elv (cuius regio-eius religio - akié a föld, azé a vallás): megye könyvtárai az az államilag dotált megyei (hatókörű) könyvtárak felségterületének számítanak, kizárva a minőségi versenyt (nem a jobb szolgáltatás helyett a területileg illetékes könyvtár számít)
2. hűbéri rendszer: a szakmai előmenetelt jelentős arányban az ugyanúgy potenciálisan kontraszelektált módon kiválasztott politikai-szakmai feletteseknek való megfelelés határozza meg
3. a városi levegő szabaddá tesz (Stadtluft macht frei): a közalkalmazotti kötöttségek közül - még idejében - kijutó kevés szakember nagyobb elismerésre tehet szert (a szűkebben értelmezett szakmán kívül)
4. a termelési rendet a földesúr határozza meg: a könyvtári tevékenységek központi elképzelések mentén zajlanak és nem a helyi igényekből hajtanak ki (a háztáji kertekben termő gyümölcs pedig szinte sosem válik széles körben elismertté, ugyanis az elvonná a figyelmet a földesúr teljesítményéről)
5. tized fizetése: mivel a központi programok fényét a végeken bevont könyvtárak száma határozza meg, a felülről kapott "munkaidő-beszolgáltatási" informális kényszerben végzett tevékenység mennyire van összhangban a helyi igényekkel; vö.: korlátozott egyeztetéssel elrendelt rendezvényi tematika, helyi igényekkel nem kompatibilis központi szóróanyagok stb.
6. manufakturális viszonyok: a szakosodás gyakran veszélyérzettel (vö.: a kontroll feladásának képzete) tölti el a könyvtárakat, ezért inkább maradnak a kevéssé hatékony, de külső együttműködést nem igényló, kevésbé méretgazdaságos, ezért potenciálisan drágább és alacsonyabb minőségű belső eljárásoknál
7. területi kiskirályok: szakmai potentátok igyekeznek hatalmukat kiterjeszteni szakmai klikkekre, majd a felsőbb döntéshozó szervekben önjelölten képviselik a közösséget, pl. megyei könyvtárak esetén
8. elhanyagolható önszerveződés: a tényleges döntések a területi földesurak között történnek, de ott is leginkább a leghatalmasabb birtokos elképzelése szerint.