Nagy hagyománya van a selejtezett könyvek, hanghordozók vásárának a sárvári könyvtárban, de egyre kisebb az eladandó készlet. Szabadon döntenek a könyvtárak arról, hogy mit tesznek az elhasználódott, felesleges példányokkal. Vitethetnék a zúzdába, a szeméttelepre is. Erre nehezen kaphatók a könyvek tisztelői. Hiszen a nyomtatott, bekötött könyvek kicsit megtépázva, idejétmúlt tartalommal is értéket jelenthetnek valakinek. Az állományból kivont könyvek vására a 90-es évek elején vonzó volt, a kínálat is bőséges, hiszen korábban a könyvek olcsóbbak voltak, több példányt vásároltak a keresett művekből a könyvtárak. Ne szépítsük, nem titkolta a könyvvásár anyagi hátterét Molnár Zoltán könyvtárigazgató sem: minden bibliotéka, így a sárvári Sylvester János Könyvtár is érdekelt abban, hogy bevételhez jusson, új könyveket, technikai eszközöket, videót és DVD-lemezeket vásárolhasson. Évről évre selejtezik a könyveket, a hanghordozó kazettákat Sárváron, az idén a diafilmtár anyagára is sor került. Megszűnt az érdeklődés a diafilmek, a keretes diafelvételek iránt. Bár a kicsi gyerekeknek ma is nagy élvezet lenne a lassan mozgatható, sokáig nézegethető diafilm, diakép, de nincs már eszköz, amivel ezeket a filmszalagokat, kockákat levetíthetnék a családok. Amelyik családban még használható állapotban vannak a készülékek, nem érdeklődtek hiába a vásárban. Hatszáz-hétszáz diafilmből lehetett választani hétfőtől szerdáig. Száz forint volt a diafilm ára.