Az amszterdami Rijksmuseum pár éven belül befejezi egymilliós gyűjteménye digitalizálását, Rembrandt és Vermeer remekműveinek zöme már ma szabadon letölthető (akár kereskedelmi felhasználásra is), nagy felbontásban a múzeum portáljáról, ahol ötletes tematikus galériák is várják a laikusokat. Norvégia jó úton halad afelé, hogy minden, valaha az országban kiadott könyv elérhető legyen online, beleértve a még jogvédett munkákat is. Németországban pedig öt éve működik a 20 millió euróból létrehozott Deutsche Digitale Biblothek, amely az ország közel 4000 közgyűjteményéből kilencmillió tételt tesz közzé egy közös, kereshető felületen.
Magyarországon kevésbé előrehaladott a digitalizáció, de vannak jó példák. A Fortepan több tízezer családi archívumban rejlő fotót digitalizált, a MúzeumDigitáron több mint 70 magyar múzeum anyagának színe-java böngészhető, a Hungaricanán sok ezer régi térképet, folyóiratot böngészhetünk. Az új Heti Válaszban felidézzük a kulturális digitalizáció rögös történetét, szemléletbeli és szerzői jogi akadályait, és bemutatunk tíz hasznos adatbázist.
A '90-es évek óta több digitalizálási projektet hirdettek meg a mindenkori kulturális kormányzatok, de a legtöbbször nem rendeltek forrást és határidőt, és amelyekhez mégis, azokat sem vitték végig. "Nem arról van szó, hogy nem volt rá pénz: abból az összegből, ami szép sorban elment a különböző programokra, mára a teljes magyar kultúrát digitalizálni lehetett volna" - mondja Kokas Károly, a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) egyik alapítója, aki ma a Szegedi Tudományegyetem könyvtárának főigazgató-helyettese.
Ehelyett szigetszerű adatbázisok és gyűjtőfelületek alakultak ki egymással párhuzamosan.
Ábra a közgyűjtemények diditalizáltsági szintjéről: link . Forrása: Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia 2017-2025 link .