Z. Karvalics László: Minden túlélésre érdemes könyvpéldány mikroörökség-objektum: könyvtári nézőpontból értelmezhetetlenek, de a könyvkultúra szempontjából potenciális értékhordozók. S amíg ki nem derül, hogy melyik darab milyen szempontból érdemesül valamilyen típusú túlélésre, amíg nem találkozik szelektáló szemmel, kézzel és elmével, addig az egyetlen értelmes tett a korábbi rendszereikből kikerülő könyvek hatalmas gyűjtőhelyeken történő őrzése. Nem könyvtárosi feladatként, hanem közösségi és önkéntes alapon.

Bárhová kerülnek tömegesen könyvpéldányok, bárhogy építenek belőlük akárhány helyen sokféle elrendezés szerint gyűjteményeket, még a leginkább értékmentesnek tűnő elhelyezésük is hordoz egy újdonatúj értékformát, amit nevezzünk jobb híján jelenlét- és látványértéknek.

A ritkaság- és állományérték itt jóval nagyobb (a felhasználás jellege miatt a lapszámok könnyen és gyorsan semmisülnek meg, kevésbé őrzik meg őket, a hiányok is sokkal fájóbbak, még a nagy közgyűjteményekben is. Pár éve a Széchenyi Könyvtár kényszerült átvenni az Országgyűlési Könyvtár leselejtezett folyóiratállományának nagy részét, mert a saját tám- és tartalék-példányaik állaga annyira leromlott az olvasói használattól. Más formában ugyanis szinte reménytelen lett volna hozzájutnia számos kis példányszámú, régi vidéki folyóirathoz. Akármekkora példányszámban jelentek is meg egykori csúcstartó újságok (Nők Lapja, Ludas Matyi, Füles, Pajtás), ma már alig találunk belőlük teljes és jó állapotú sorozatokat. Ki gondolta volna egykor, hogy a Pajtás, a kamaszkorúak úttörőmozgalomra hangolt lapja a hazai képregénykultúra egyik pionírjaként hajtja fel az érdeklődést a megmaradt lapszámok után?