A TikTok a gyors sikerét annak köszönhette, hogy több szempontból is megújította a közösségi média világát. A platformot rövid, zenés videók megosztására találták ki, ezzel pedig a készítőknek sikerült ráérezniük arra, hogyan lehet előnybe kerülni a felhasználók figyelméért vívott, egyre öldöklőbb küzdelemben. Az internet tele van az arról szóló elemzésekkel, hogy az emberek egyre rövidebb ideig tudják fenntartani a figyelmüket az internetről özönlő rengeteg inger közepette, de az egymás után érkező, zenével, filterekkel, effektusokkal felcicomázott rövid videók pont úgy működnek, hogy mire rájuk ununk, már nézhetjük is a következőt.

A közösségi média világában minden korábbinál gyorsabban lehet hírnévre szert tenni, de a TikTok ezt a lehetőséget még tovább tágította azzal, hogy még csak azt a falat sem kell áttörniük a tartalomgyártóknak, hogy megszerezzék a hírnévhez szükséges kritikus számú követőt. Elég, ha felkarolja őket az algoritmus.

A TikTok tehát létrehozott egy virtuális világot, amiben egy kis szerencsével elvileg bárki lehet sikeres, de legalábbis bárki csatlakozhat azokhoz a trendekhez, amik éppen menők rajta. Egy olyan virtuális világot, amiben hosszú órákra el lehet süllyedni, miközben elvileg jól érezzük magunkat, de igazából nem nagyon csinálunk semmit, és alig jutunk hozzá új, hasznos információkhoz. Mindez pedig rengeteg veszéllyel jár. (...)

Aztán még ott van két egymással összefüggő következmény: a függőség és a valóságtól való egyre nagyobb eltávolodás. Sokan észre sem veszik, hogy mennyi időt töltenek a TikTokon, a minimális erőbefektetéssel előhívott tartalomözön elmossa az embert, aki órák múltán azt veszi észre, hogy nem csinált semmit, de fáradt, és frusztrálja az elpocsékolt idő. De azért mielőtt belekezd valami fontosba, még pörgeti egy kicsit az alkalmazást. A jelenség angol neve a doomscrolling, és ahogy ezt a statisztikák is mutatják, nagyon könnyű belecsúszni.