Dobó Mátyás link : Óriási veszélyforrásnak érzem, hogy a digitális eszközök használata kimerül az 'olvasásban". Mert ami ma a gyerekek számára vonzóvá teszi ezeket az eszközöket, az valójában nem azokat a képességeket fejleszti, amitől ők felnőttként jobban fognak tudni boldogulni. Attól, hogy megtanulják interaktív eszközökön nézni a mesét, valójában még mindig csak a tartalomfogyasztást tanulják. Ami fontos ugyan, és egyben egy jó belépési pont is a digitális világba, de ez csak az első lépés. Az, hogy ezen keresztül kommunikálsz, szocializálódsz, olvasol, szerzel ismereteket és építed fel a saját univerzumodat, az maholnap a belépő szint lesz, amivel önmagában addig lehet eljutni, hogy az ember jó fogyasztó lehessen. De ennyi tudásból nem vezet út a karrierépítés felé. Ahhoz szükség van a digitális írástudásra is.
Az amerikai és angol elit iskoláktól a dél-koreai oktatási rendszeren át biztosan találnánk legalább egy tucat országot, ahol a kódolást ma, de legkésőbb holnap reggel az elemi tudás részévé teszik. De mi történik, ha nálunk ez nem holnapután, hanem 5-10 év múlva se lesz realitás?
- De mi történik azzal, aki egyik irányból sem tudja megközelíteni a hasonló szakmákat?
DM: Az csak fogyasztó lesz. Ha ez a jelenség egy egész régiót érint, akkor az történik majd, hogy elkerülik a régiót (vagy akár az egész országot) azok a projektek, melyek a termelésben a magas hozzáadott értéket jelentik - mert azoknak ez a tudás már a szerves része. De azzal is jár majd, hogy elviszik az automatizálható munkákat, ezáltal kiszolgáltatottabbá válnak a kimaradó régiók. Mivel nem lesznek benne a körforgásban, az utánpótlás-termelésben sem tudnak részt venni.