A Mérce cikke döntően múzeum(ok)ról szól, de megjegyzése kiterjeszthető: "a kiállítások és általában a kulturális intézmények egyszerre teremtenek egységet és tartanak fenn hierarchiákat". A könyvtárak, akár a múzeumok - küldetésük szerint - a lakosság egészének közvetítik az ismeretek halmazát, a fenntartó - az esetek többségében végső soron az állam társadalomképét tükrözve. Ennek különböző állományra, illetve szolgáltatásra vonatkozó hangsúlyai visszakövethetőek a két világháború közötti, azt követő időszakokban, de napjainkban is. (MG)

A budapesti egykori "Társadalmi Múzeum" története közelebb visz ahhoz, miként képzelte el az államvezetés a 20. század elején a munkások, a népegészségügy és a "szociális kérdés" bemutatását. Az intézmény az Eötvös utcában működött, ott, ahol ma a terézvárosi polgármesteri hivatal áll, ám tárlatai Budapest ostromakor megsemmisültek.

Őze Eszter A dolgozó testek múzeuma című, 2025-ben megjelent könyve a 20. század eleji Magyarország egyik legérdekesebb intézményét rekonstruálja, amely a társadalom egészségéről és jólétéről alkotott modern elképzelések szimbolikus tereként működött. A 20. század elején a Társadalmi Múzeum sajátos társadalomformáló erővel rendelkezett, derül ki a könyvből: tekintélyes és megbízható intézményként a "tudományos igazság" és az állami érdek közvetítőjévé vált. A vezetők és támogatók a nyilvánosság előtt a múzeumot a közművelődés szolgálatában álló, minden társadalmi réteget megszólító intézményként jelenítették meg, megerősítve azt a hitet, hogy a tudományos ismeretek terjesztése önmagában képes a társadalom morális és fizikai állapotának javítására. (...)
Őze Eszter Micheal Foucault hatalomelméletével keretezi: feltárja, miként szabályozza a hatalom az emberek életét, hogyan különíti el a degenerációt a normálistól, (...).

Az univerzalizálás gyakorlata a Társadalmi Múzeum működésében olyan diszkurzív és vizuális logikaként érhető tetten, amely egyszerre teremtette meg a társadalom egységének látszatát és tartotta fenn a különböző társadalmi csoportok közötti hierarchiákat. ...
Őze Eszter könyve mindezt nemcsak történetileg rekonstruálja, hanem értelmezési lehetőségeket is kínál a modern múzeumi gyakorlatok megértéséhez: megmutatja, hogy a tudás, a hatalom és a reprezentáció miként hálózzák be a kulturális intézményeket.

(E híranyag további összefüggései a 'Mit ér az a könyvtár, amelyben én nem vagyok benne?!' c. előadásban hallhatók. Ha érdekel, írd meg: kit@gmconsulting.hu.)