A társadalmi egyenlőtlenség növekedése az ország hosszabb távú jólétét csökkentő tényező. A közkönyvtárak alapvető funkciója pedig ennek a csökkentése, azaz a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása.
Ennek ellenére több jel arra mutat, hogy
- a könyvtárosok nem feltétlenül érzik magukat hivatottnak a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére
- a továbbra is erős az állományközpontú gondolkodás
- e tevékenységekre a könyvtárosképzés kevésbé készíti fel a leendő szakembereket
- gyenge szakismerettel e tevékenységek extra erőfeszítést és lassabb megtérülést kínálnak
- a könyvtári minőségbiztosításnak nem fókuszpontja a használók egyenlősége, ami szintén eltereli a figyelmet
- nincs könyvtári stratégia és akarat, amely e funkciót megerősíthetné
- a könyvtáros társadalom alulfizetett és kevés forrással rendelkezik e feladatokra; a könyvtárosok nem csekély arányban szintén hátrányos helyzetűek
- a gyenge társadalmi szolidaritás nem kényszeríti - sőt, gyakran ellenérdekeltté teszi - a könyvtárakat e tevékenységekben.
Mindezek mellett a könyvtár a potenciálisan a hátrányos helyzetűekre tud legnagyobb hatást gyakorolni. (MG)

Az egyenlőség egyenrangúságot jelent - nem pedig egyformaságot. Nem azt takarja, hogy mindenkinek pontosan ugyanannyi jövedelme, vagyona, erőforrása van (vagy legyen), mindenki pontosan ugyanolyan körülmények között él (vagy kell élnie), hanem azt a követelést fejezi ki, hogy az élethez nélkülözhetetlen javak és lehetőségek mindenki számára elérhetőek, hozzáférhetőek legyenek. Az egyenlősítés következésképpen nem egységesítést vagy uniformizálást jelent, hanem következes esélyteremtést mindenki számára ahhoz, hogy kibontakoztathassa a benne rejlő lehetőségeket és képességeket. (Mérce / Új Egyenlőség)