Néhány éve külső konzulense vagyok a Rochesteri Egyetemi könyvtárnak. Az egyetem minden munkatársa részt vesz egy évenkénti értékelésben. Ez rém nézve nem lenne kötelező, de úgy döntöttünk, hogy én is részt veszek ebben a programban. Az értékelésnek legalább három része van. Egymástól függetlenül létrejön két írásos értékelés: mind a közvetlen főnök értékeli a beosztottjait, mind a beosztottak saját magukat. Az értékelésnek vannak kötött, kérdőív jellegű pontjai, mind kifejtendő részei. A következőkre terjed ki a feladat: milyen fontosabb dolgok történtek az elmúlt évben? mik a jövőre kitűzött célok? milyen eszközök, lépések segítik a munkát, amik jelenleg hiányoznak? hol látjuk a javítás lehetőségeit? mik a személyes tervek (amik nem köthetőek közvetlenül a munkához, de a képességek fejlődése kihatással lehet erre is, pl. nyelvtanulás, sport)? A főnök ezen felül előírt szempontrendszerben is pontoz és értékel, pl. külső-belső kommunikáció, rugalmasság, (szakmai) megbízhatóság stb. Az írásos értékelést egy kb. egy órás szóbeli megbeszélés is követ, ahol a felvetett kérdéseket meg lehet beszélni, meg lehet kérdezni, hogy miért kapott az ember ilyen-olyan besorolást, tanácsot kérhet és adhat stb. A folyamat során keletkezett dokumentumok nagy hatással vannak a munkahelyi előmenetelre, jutalmazásnál, fizetésemelésnél is ezt veszik elsősorban figyelembe.